Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Kedves Gyula: Fegyverzet és haditechnika a 15 éves háborúban
szerkezet az érdekes, sőt tulajdonképpen csak az első kettő, miután az ütőkakasos szerkezet ebben az időszakban még csak korai, meglehetősen kiforratlan változataiban létezik, s a magyarországi harcokban csak elvétve fordult elő. A harcászatot forradalmasító muskétát kanócos elsütőszerkezettel szerelték fel, ami egy roppant egyszerű, olcsón előállítható, ezért igen népszerű és hosszú ideig alkalmazásban maradt szerkezet volt. Alkatrészeit egy lapos vaslemez (a lakatlemez) két oldalán helyezték el, s a lakatlemezt a csőfar alatt a faágyazat jobb oldalába süllyesztették. Ez a megoldás különben valamennyi elöltöltő elsütőszerkezetre jellemző. A lakatlemez felső részén, közvetlenül a csőfarba fürt gyújtólyuk alatt egy többnyire hosszúkás, ritkábban tál formájú mélyedést (a serpenyő) alakítottak ki, ide szórták a felporzó lőport. Maga a szerkezet 2 részből állt, a kakasból, és az elsütőbillentyűvel egybeépített kétszeresen megtört vaspálcából. Utóbbi közepére egy tengelyt csavaroztak, ami egyúttal rögzítette a lakatlemezhez, és az elsütőbillentyű elmozdításakor a vaspálca vége ellenkező irányba mozdult, elbillentette a kakas talpához erősített vaslapot. Míg a mozgatószerkezet a lakatlemez belső részén, addig a kakas annak külső részén helyezkedett el. A kakas pofái közé kanócot helyeztek, amit, ha meggyújtottak, folyamatosan izzott. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas az izzó kanóccal belehajolt a serpenyőbe, ott meggyújtotta a felporzólőport. (A fekete lőpor, ha nincsen zárt térben elhelyezve - lefojtva - nem robban, hanem gyorsan és nagy lánggal ég.) Az égő felporzólőpor lángja a gyújtólyukon behatolva felrobbantotta a csőben lévő lefojtott lőportöltetet és a keletkező lőporgázok feszítő ereje kiröpítette a lövedéket a csőből. Feltéve, ha megfelelően kedvező körülmények közepette kísérelték meg a lövést. A kanóc ugyanis csak kedvező időjárás esetén tudta begyújtani a felporzólőport, nyirkos, ködös, pláne esős időben átnedvesedett és nem izzott. Erős szélben nagyon is izzott, és a kanóc végéről lehulló szikrák a lövész akarata ellenére is elsüthették a puskát. A kanóc viszonylag gyorsan égett, ezért időről időre igazgatni kellett a kakason, különben nem ért bele a serpenyőbe. Éjszaka az izzó kanóc messziről elárulta a puska kezelőjét. Mindezeket a hiányosságokat megpróbálták különféle újításokkal kiküszöbölni (a kanócot salétromsavval kezelték, hogy lassabban égjen, viszont faggyúval is kezelték a nedvesség ellen, ami a savas kezelés hatását rontotta, a serpenyőre fedelet 62
