Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Kelenik József. Tata helye és szerepe a végvári rendszerben a 16. század utolsó harmadában

lőhelye: Österreichische Nationalbibliothek Handschriftensammlung, Codex 987o. f. 563r.-565.r. Úgy véljük, hogy mivel a tudósítást maga a rajtaütés parancsnoka írta, minden tekintetben ezt az iratot kell az események leghitelesebb forrásának tekintenünk. Annál is inkább, mivel a korszak történetének megbízható krónikása, Ortelius néhány nyelvi, stiláris pontosítástól eltekintve Pálffyval egyező módon beszéli el az eseményeket. Hieronymus Ortelius: Chronologia oder Historische Beschreibung aller Kriegsempörungen und Belagerungen der Statt und Westungen auch Scharmüzeln und Schlachten so in Ober und Under Ungern auch Siebenbürgen mit dem Türeken von anno 1395 biss auff gegenwertige Zeit denckhwürttig geschehen. 214-215. Nürnberg, 1604. A jelentés egyik eredeti]'ét Jedlicska Pál a századfordulón átültette ugyan magyarra, de közlése egy fordítás és egy tartalmi ismertetés sajátos keveréke. A közzétett szöveg a sok pontatlanság és fordítási hiba miatt inkább csak tájékozódásra alkalmas. Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós, győri hősnek életrajza és korához 1552-1600. 622-625. Eger, 1897. Istvánffy Miklós krónikája az ismertetett forrásokhoz képest új adattal csupán egyetlen ponton szolgál. Egyedül ő említi meg a rajtaütésben meghatározó szerepet játszó három magyar lovas vezetőjének, Rácz Illésnek nevét. Nicolao Istvanfi: História regni Hungáriáé, post obitum gloriosissimi Matthiae Corvini regis: a quo apostolicum hoc regnum turcarum potissimum armis barbárén invasum, libris XXXIV. Rerum in Pannónia, Dalmatia, Transylvania, Moldavia, Bosnia, Illyrica ... 434. Viennae, 1758. Mivel a források azonos módon beszélik el az eseményeket, a tanulmány további részeiben nem jegyzeteljük külön-külön a rajtaütés egyes részleteit. 9. Takáts Sándor szerint a magyar végvidéken már az 1580-as években használtak petárdát. Takáts Sándor: Magyar tüzes- és lövő szerszámok. In: Századok, 1908. 55. Véleményét azonban nem tartjuk helytállónak, mivel egy ilyen nagy erejű új fegyver alkalmazása épp olyan komoly feltűnést okozott volna, mint az 1597-es tatai, vagy az 1598-as győri alkalmazás. 10. Kalmár János: A petárda a XVI-XVII. század várostromainak szolgálatában. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1939. 187-204. 11. Az 1598-as győri robbantáshoz használt petárda is Bécsben készült. 12. Erre utal Pállfy jelentésének következő részlete, „... und muss ja sagen, das der höchste Gott dem von Pernstein seine Sachen der massen gesprengnet, dass alle dieselben, wie er selbst proponiert erwindscht und 57