Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Tóth Sándor László: A tatai vár ostromának szerepe a 15 éves háborúban
ború elhúzódását jelentette tehát, csak azt, hogy a küzdelem folytatódik a két birodalom között. Az 1597-es év folyamán Tata kétszer is előtérbe került. Először a hadszíntérhez közelebb levő keresztény csapatok vették ostrom alá a várat még a tavasz folyamán. Mivel ezzel az eseménnyel más tanulmány részletesen foglalkozik e kötetben, itt csak néhány fő mozzanatot emelnék ki. Az egyik, hogy a május 22-23-i ostrom rajtaütésszerű akció volt, amelyet olyan időpontban intéztek a vár ellen, amikor az nem számíthatott felmentő seregre. A másik, hogy a támadás során korszerű, Nyugat-Európából exportált várvívó eszközt alkalmaztak, a petárdát (palára), amellyel be lehetett robbantani a várkaput. A harmadik, hogy a Pálffy Miklós vezette akcióban a magyar, német és vallon katonaság mintaszerűen működött együtt, valamennyi csapatnak megvolt a pontosan kijelölt helye és szerepe az akcióban. A támadásban részt vevő katonaság létszáma meglepően alacsony volt, a háromezret sem érte el, ennek ellenére egy napot sem vett igénybe a vár bevétele. A törökök nem számítottak a támadásra, s a törökül beszélő magyar katonák megtévesztették az őrségen levőket, így a petárdát elhelyezhették a kapura, s azt berobbanthatták, majd a közelben elrejtőzött katonák megrohamozhatták a várat. 87 A tatai akció jelentősége a vár visszafoglalásán túlmenően abban rejlik, hogy az 1598. márciusi győri vállalkozás főpróbájának tekinthetjük. Az 1597. évi hadjárattal a történeti kutatás kevéssé foglalkozott, s jelentőségét erősen alábecsülte. 88 Valójában Tata visszavétele után is fontos események történtek. A Miksa főherceg vezette sereg előbb Pápát foglalta vissza (augusztus 13-20.), majd Győrt ostromolta sikertelenül (szeptember 9-október 3.). 89 Bár a hadjárat nem hozott látványos eredményeket, az 1594ben elesett négy vár közül kettőt már visszafoglaltak a keresztény csapatok. A Szaturdzsi Mehmed által vezetett oszmán fősereg meglehetősen későn, október elején jelent csak meg a hadszíntéren. A had létszámában elmaradt a korábbi évek oszmán seregeihez képest, de felülmúlhatta a mezőkeresztesi kudarca miatt fokozottan óvatos Miksa hadát. Ortelius szerint nyolcvanezer főből álló sereg vonult Tata ellen, Szamosközy István azonban csak ötvenezer főre tette e hadat. Ez utóbbit levéltári forrás is megerősíti, amely szerint „ 50 ezer ember volt vele (ti. Szaturdzsi Mehmed fővezérrel— T. S. L.), de ki ugyan valóban harcra való volt 20 ezer nem volt". 90 Szaturdzsi Mehmed megjelenésével elérte az ostromlott Győr fel32
