Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Tóth Sándor László: A tatai vár ostromának szerepe a 15 éves háborúban

hasonlításképpen megemlíthető, hogy az általában jelentősebbnek és fontosabbnak ítélt dunántúli várak közül Veszprémben és Palotán kb. másfélszer nagyobb őrség volt ekkor (Veszprémben 250 fős őrség volt 1550-ben, míg Palotán 231 főre rúgott 1554-1555-ös kimutatás szerint a várkatonaság létszáma), míg Pápán több mint kétszer annyi (400 fő) volt, mint Tatán. A környező kisebb várak (pl. Csesznek, Tihany stb.) 100 főt sem elérő őrségét viszont hozzávetőlegesen kétszeresen felülmúlta.

17 Egészében véve a tatai vár őrsége általában békeidőben a 200 főt sem érte el, várostromkor pedig ennek legfeljebb háromszorosát érte el (pl. 1543 augusztusában vagy 1597 októberében).

18 A fenti adatok fényében egy kisebb méretű, jelentősebb őrség befogadására nem alkalmas, a természeti körülmények következtében hosszabb ideig nem védhető, de fontos stratégiai szerepet ellátó, s a drinápolyi béke után fokozatosan korszerűsödő erősség képét rajzolhatjuk meg. Tata stratégiai szerepe kapcsán már említettük azt, hogy Komárom elővédjeként funkcionált. A Királyi Magyarország kialakuló, formálódó végvári rendszerében különösen nagy hangsúlyt kaptak a dunántúli várak, mivel a török hódítás Bécs felé irányult. Két fő övezetet különböztethetünk meg, a délit és az északit. A déli útvonal, a Dráva mentén kerülő utat jelentett, ezért az oszmán sereg ritkán választotta ezt (1532, 1566, 1600, 1664). Jóval gyakrabban haladtak a török csapatok az északi útvonalon, hiszen a fő szállítási útvonalat (élelmiszer, hadianyagok) a Duna jelentette. így a Bécs felé előrenyomuló oszmán hadigépezet és az azt megállítani kívánó Királyi Magyarország végvári rendszere szükségszerűen az Észak-Dunántúlon került összeütközésbe. Természeti okoknál fogva a déli, al-dunai végvári rendszer összeomlása után itt, a Dunántúli-Középhegység jelentette azt a régiót, ahol kiépülhetett az új végvári rendszer egy jelentős része.

19 A Duna-Balaton közti létfontosságú átjáró védelmére számos kisebb-nagyobb vár szolgált. Szembetűnő, hogy itt több elsőrendűen megerősített várral találkozunk, mint a déli, Balaton-Dráva közti térségben. Kiemelendő két korszerű, erős, nagyszámú őrséggel ellátott vár: Győr és Komárom. Szántó Imre a győri főkapitányság erős várai között említette még Pápát, Palotát, továbbá Veszprémet, viszont nem számította ide Tatát.

20 Pálffy Géza kutatásai tisztázták, hogy két szervezet létezett párhuzamosan: a végvidéki és a kerületi főkapitányságok rendszere. Az Észak-Dunántúlon a győri végvidéki főkapitányság működött, valamint a dunántúli kerületi főkapitányság. 22