Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

R. Várkonyi Ágnes: Történelmünk nemzetközi jelenlétének alternatívái

emberek tollán, neves nemzetközi szakértők közreműködésével készült színvonalas munkákban. A mérleg vázlatos, de így is elég lesújtó. Keveset tudnak rólunk, azt is tévesen és rosszul. Mindebből két kérdés következik. Mi történelmünk kedvezőtlen jelenlétének az oka? És melyek a kilátásaink? Nincs egytényezős történelem. Az okokról szólva az első kérdés, hogy mennyire állja ki történelmünk az így értelmezett európaiság próbáját? Öndicséret nélkül, elfogulatlanul. Mintha egy másik bolygóról néznénk magunkra. Térségünk országai önmagukat, helyüket mindig Európában fogalmazták meg. Az én szűkebb szakterületemnek számító kora újkorban, a legnehezebb időkben is. A dobrovniki 16. századi költő szerint: „Európa, a mi kedves házunk". Comenius, aki méltán érdemelte ki az Európa tanítómestere címet, s Davies Norman külön keretben kiemelve foglalkozik vele, azt írta, hogy az európai béke feltétele a népek egymás közötti szóértése és műveltsége. Bethlen János fejedelmi kancellár szerint: „Erdély Európának abban a részében fekszik, amelynek biztonsága szorosan összefügg a többi Európa biztonságával". Mikes Rodostóban helyzetüket így határozza meg: „Az is való, hogy Európának éppen a szélyin vagyunk". Nincs itt rá lehetőség, hogy társadalomtudományaink jelentős eredményeit ismertessem. Elnézést kell kérnem a szerzőktől, történész, néprajztudós, irodalom- és művészettörténész kollegáimtól, az 5 5-ön innen és túl, az idősebbek és a fiatalabbak seregétől, akik a magyar történelem európai beágyazottságának számos összefüggéseit tárták fel az utóbbi időben. Sőt kimutatták azt, ami az új Európa történetek íróit különösen érdekli, hogyan működik az együttélés a kultúrák találkozásának területén, miként történt a művelődési folyamatokban, történetszemléletekben a nemzeti identitások megőrzése. Ismertebb, minthogy szólni kellene róla, hogy a harcok dúlta ország milyen gyorsan befogadta a gótikát, a reneszánszt, a reformációt, a katolikus reformot, kialakította az anyanyelvi műveltséget, kiépítette iskolarendszerét. Otthont adott menekülteknek és külföldi mestereknek, beépült a nemzetközi gazdaságba, kereskedelmi mérlege pozitív volt. Amint a 16. század középén Oláh Miklós, Erasmus barátja kifejtette: Magyarország látta el hússal a német és az észak-itáliai városokat. Az oszmán és Habsburg 13