Borhy László: Acta Arheologica Brigetionensia. Borhy László: Vezető Komárom Város római kori kőemlékeihez. Komárom 2006.

birtokos szerkezet (Coccei Marcia azaz „Cocceius Marciá]a") szintén a rabszolgatartó és rabnő - esetleg szabadosnő - viszonyra utal. Jellegzetesen rabszolganév volt a Domesticus,

21 amely egy esetben fordul elő a gyűjtemény feliratain (Kat. 42.); hasonló származásra utal a Valeria Servata név cognomene (Kat. 39.). A római társadalmi piramis csúcsán álló császár személyének említése is viszonylag ritkán figyelhető meg a brigetiói lapidarium kőemlékein, ezen belül is főleg mérföldköveken (Kat. 1., 8

V 88., 169., 255., 256.) fordulnak elő. Eltekintve attól, hogy az egyik töredékes kőemléken (Kat. 247.) említett, a szépen vésett, szabályos betűk alapján mindenképpen 2. századi császár személyének azonosítása még további kutatásokat kíván, érdekes az a tény, hogy az összes többi, feliraton említett uralkodó nemcsak, hogy Kr. u. 3. századi, de egymást követték a trónon, és igen rövid időszakra koncentrálódnak. Egy bázis gondosan levésett felirata a damnatio memóriáéval sújtott Severus Alexander (222-235) és anyja, Iulia Mamaea (megh. 235-ben) nevét tartalmazta (Kat. 112.). Az őt a trónon követő Maximinus Thrax (235-238) és fia, Maximus (236-238) neve négy mérföldkövön is (Kat. 8., 88., 255., 256.)

22 felbukkan. A két császár meggyilkolása után néhány hónapra uralomra került Pupienus és Balbinus (mindketten 238. január/február-238. május), valamint az őket követő III. Gordianus (238-244) együttesen szerepel egy másik mérföldkövön (Kat. 1.), sőt, a nevüket a helyben állomásozó legio kitüntető jelzőként is megkapta (legio I Adiutrix Pia Fidelis Pupiena Balbina Gordiana). A legmagasabb rangú hivatalnokok, a consulok személyéről csak egyszer esik említés: egy Iuppiternek felajánlott oltáron olvasható záróformula Lupus és Maximus 232-ben viselt consuli hivatalát tünteti fel (Kat. 58.). A lapidariumban őrzött feliratok bepillantást nyújtanak Brigetio lakóinak vallási életébe is. A legtöbb felajánlást (9) Iuppiter Optimus Maximus kapta (Kat. 49., 50., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62.). A capitoliumi triász másik tagjának, Iuno Reginának felajánlott oltár csak egy található a gyűjteményben (Kat. 49.), azon is közösen szerepel Iuppiter Optimus Maximusszal és Genius exploratorummal. 3 oltáron tűnik fel Silvanus (Kat. 50. /?/, 53.) illetve deus Silvanus Silvestris (Kat. 67.) neve. A keleti istenségek közül dea Baltis (Kat. 66.) valamint a Mithras-vallás körébe tartozó Cautopates (Kat. 65.) neve bukkan fel l-l oltáron. A Kat. 63. sz. oltár feliratának töredékessége miatt nem derül ki, hogy a megmaradt első sorban látható AVG rövidítés Aug(usto) vagy Aug(ustae) alakban oldható-e fel. A Kat. 112. sz. felirat megemlíti a dedikációban részesített Severus Alexander és Iulia Mamaea „isteni felségét és méltóságát" (numen et maiestas eorum). A sírfeliratok az elhunyt/elhunytak és a feliratot állító/állítók nevén túl gyakran megadják a rokonsági fokot vagy utalnak a közöttük fennálló viszonyra.

23 A megszoinkább a házban született rabszolga jelentés a helytálló. 21 Kajanto 1982:82. 22 Bár a Kat. 88. sz. mérföldkő töredékes, a Kat. 8. - és más pannóniai, köztük brigetiói párhuzam szövegezése alapján - nagy biztonsággal rekonstruálható. 23 Részletesen lásd a Tárgy és névmutatók „Családi viszonyok, rokonsági fokok, baráti kapcsolat" alfejezetét a 197. oldalon. 11