Borhy László: Acta Arheologica Brigetionensia. Borhy László: Vezető Komárom Város római kori kőemlékeihez. Komárom 2006.

Il - Kat. 23., 42., 54., 107.) is. Közülük csak egy szerepel altiszti rangban (veteranus ex beneficiario consularis - Kat. 21.). Számos adatot találunk arra vonatkozóan, hogy hány évig szolgáltak a katonák (Kat. 12., 18., 20., 31., 40., 107.); a feliratok ezt a megkapott zsoldok (stipendium) számával fejezik ki. A legrövidebb szolgálati idő 5 (Kat. 31.), a leghosszabb 58 (Kat. 12.) év volt. Egy ízben találkozunk a katonai szolgálatból történő tisztességes elbocsátás (missio honesta) megjelölésével (Kat. 107.): a felirat töredékessége miatt név szerint sajnos nem ismert veteranus 23 év katonai szolgálat (stipendiorum XXIII) után részesült a hadseregből történő elbocsátásnak ebben a formájában. A légiók általában gyalogos szolgálatot ellátó katonáitól eltérő csapattesthez tartozott a savariai születésű Caius Iulius Respectus (Kat. 40.), aki 20 évet szolgált lovaskatonaként a brigetiói légióban (eques legionis I Adiutricis Viae Fidelis). Egy felirat említ „századosi" (centurio) rangban szolgáló katonát (Kat. 2.), egy ízben (Kat. 23.) találkozunk a centuriói rang várományosával (candidatus legionis). A centuriókon belüli legmagasabb rangú, ún. rangidős centurio, aki a legio első co/zorsának parancsnokaként a primuspilus (vagy primipilus) kategóriába tartozott, egy ízben bukkan fel a brigetiói lapidarium gyűjteményében (Kat. 12.). Több Brigetióból származó feliraton is szerepel Lucius Septimius Petronius neve, aki a fegyvertár őre (custos armorum) volt (Kat. 7.). Meglepően sok felirat utal a legioparancsnok mellett működő irodákban szolgáló segédekre (adiutor - Kat. 18.), az írnoki szolgálatra beosztott altisztekre (beneficiarius consularis - Kat. 21.; beneficiarius legati legionis - Kat. 87.), vagy magára a legioparancsnoki irodára (officium cornicularii legati - Kat. 18.). Ezek a katonák felmentést kaptak a napi kiképzési feladatok (munera) alól; ez legjobban a 33 éves korában 18 év katonai szolgálat után elhunyt Publius Aelius Mercator immúnis caeriarensis megjelölésében nyilvánul meg (Kat. 19.). Általában a felszabadított rabszolgák sorából kerültek ki a csapattestek parancsnokai közötti hírvivői feladatokkal megbízott tesserariusok, akik származásuknál és beosztásuknál fogva a légiókon belül a legalacsonyabb kategóriába tartoztak (Kat. 188.).

18 A társadalmi legalsó rétegeihez tartoztak a rabszolgák és a nem szabad születésű jogállásúnak számító felszabadított rabszolgák. A brigetiói lapidarium gyűjteményében viszonylag kis számban találkozunk az ezekbe a kategóriába tartozókkal. A Kat. 11. sz. felirat megemlíti Primitivust, aki a 12,5%-os terménynyolcad behajtója (actor octavarum) volt, és akiről - noha egyetlen nomene is utal rá - csak egy másik brigetiói felirat

19 jóvoltából tudjuk meg egyértelműen, hogy rabszolga (servus vilicus, továbbá az 5%-os örökösödési huszadadó, a vicesima hereditatum beszedője) volt, Iulius Proclus tulajdonában. Szabados (libertus) és szabadosnő (liberta) említésével csak l-l esetben találkozunk (Kat. 9., 41.) csakúgy, mint a házban született rabszolga kategóriába sorolható vernáéval (Kat. 87.).

20 A Kat. 66. sz. feliraton kifejezett 18 Borhy2000. 19 RIU 389: conductor VIH(octavarum) ser(vus) vil(icus) XX(vicesimae hereditatum). 20 Ez utóbbi esetében nem dönthető el egyértelműen, hogy a feliraton rövidítve említett Caes(ennia) vagy Caes(iana) nevét követő verna szó mint személynév (Verna mint cognomen), vagy mint a házban szültetett rabszolga jogállásra utaló főnév értelmezendő. Mivel azonban a Verna név többnyire férfi cognomenként jelenik meg (pl. CIL III 4032,4065; Kajanto 1982:134,314; Mócsy 1983:307; RIU 188), ezen a feliraton talán 10