Borhy László szerk.: Acta Arheologica Brigetionensia. A római kori falfestészet Pannóniában. Komárom, 1998.

A konferencia előadói és résztvevői - 4. Pannoniai falfestményleletek és restaurálásuk - Balogh Beáta–Sosztarits Ottó–Szilasi Attila (Szombathely): Római kori falfestménylelet Savariából (lelőhely: Szombathely/Éva-malom) - Beáta Balogh–Ottó Sosztarits–Attila Szilasi (Szombathely): Neuentdeckte römische Wandmalereien aus Savaria (FO: Szombathely/Éva-malom) – Zusmmenfassung

RÓMAI KORI FALFESTMÉNYLELET SAVARIÁBÓL (LELŐHELY: SZOMBATHELY-ÉVA-MALOM) BALOGH Beáta - SOSZTARITS Ottó - SZILASI Attila, Szombathely 1996 nyarán leletmentő ásatást végeztünk Savaria déli külvárosában, az Iseum északi oldalán. Az ásatás célja a leletmentésen túl a Magna Mater/Kybelé-szentély esetleges lokalizációja, valamint a terület beépítésének és időrendjének vizsgálata volt. E feltárás során, kutatóárkunk északi végében az A mezőben - 260 cm mélységben, paticsos, törmelékes rétegben (KE 160) falfestménytöredékek láttak napvilágot. Az egyszerű geometrikus keretelésű, kandelláber motívummal tagolt, a falnyílásoknál stukkóval kombinált falfestmény a vizsgált terület legkorábbi, tisztán kőszerkezetű épületéhez tartozott (II. települési periódus). A lelet elsősorban topográfiai jelentőségű, mivel általa cáfolhatók a déli külváros szórványos és szegényes beépítettségéről, illetve az ún. „Keleti szentélyek körzetének" viszonylagos késői (Kr. u. 2 század végi) kialakulásáról alkotott korábbi elképzelések. Neuentdeckte römische Wandmalereien aus Savaria (FO: Szombathely/Eva-malom) Zusamennfassung Beáta BALOGH * Ottó SOSZTARITS * Attila SZILASI, Szombathely Im Sommer 1996 wurden Rettungsgrabungen in der südlichen Periphärie der römsichen Stadt vSavaria, nördlich vom Iseum unternommon, mit denen man auch die mögliche Lokalisierung des Magna Mater/Kybele-Heiligtums, weiterhin die Siedlungsstruktur und die Chronologie der Siedlung erzielt hat. Im Rahmen dieser Arbeit kamen im nördlichen Abschnitt unseres Suchgrabens (Fläche A5), in einer Tiefe von 260 cm, in einer Schicht von Lehm und Schutt (SE 160) Fragmente römischer Wandmalereien ans Tageslicht. Die einfachen, mit geometrischen Mustern und Kandelaber gegliederten, an den Offnungen der Mauern mit Stukkó kombinierten Wandmalereien gehörten zeitlich zu dem frühesten, rein aus Stein erhobenem Gebäude des erforschten Gebietes (III. Siedlungsperiode). Dieser Fund ist in erster Linie von topographischer Bedeutung, da mit seinem Hilfe man die Theorien von der zerstreuten und ärmlicher Bebauung der südlichen Periphärie, bzw. die früheren Vorstellungen von der verhältnismäßig späten (Ende des 2. Jahrhunderts n. Chr.) Entwicklung des „Bezirkes der Orientalen Heiligtümer" bezweifeln kann. 176 ACTA •ARCHAKKV.ir-N «'•