Borhy László szerk.: Acta Arheologica Brigetionensia. A római kori falfestészet Pannóniában. Komárom, 1998.
A konferencia előadói és résztvevői - 2. Brigetio falfestészete - Bóna István: A Brigetio Canabaejában feltárt szoba mennyezetének rekonstrukciója
A BRIGETIO CANABAEJÁBAN FELTÁRT SZOBA MENNYEZETÉNEK REKONSTRUKCIÓJA BÓNA István, Budapest Több évtizedes, megszakításokkal teli restaurátori munka közeleg a végéhez azzal, hogy a 4,5x11 méteres helyiség mennyezetét bemutatható állapotba hoztuk. A terem teljes restaurálása még nem készült el, de úgy gondoltuk, hogy már nem tarthatjuk azt tovább zárva a közönség előtt. A mennyezet restaurálásának ismertetése előtt szólni kell pár szót az oldalfalak helyreállításáról is, hisz munkánk megtervezésekor ehhez kellett igazodnunk, főleg az esztétikai, elvi kérdésekben. A tehnikai részletekben sok változtatásra volt szükség, de úgy, hogy a végső összkép egységes maradhasson. A helyreállítás alapelveit Bíró Endre és Móré Miklós az 1960-as évek elején olyan előremutató módon határozta meg, hogy az még ma is korszerű és vállalható. Kisebb változtatásokkal a mennyezet is ezen elvek alapján készült el, ezért szükséges azokat ismertetni. 1. A római töredékeknek olyan hordozót kell szerkeszteni, melyből azok sérülésmentesen, könnyen eltávolíthatók. Tilos a töredékeket gipszbe önteni. Az egész rendszernek átalakíthatónak kell lennie. Az itt elmondottakat az teszi különösen fontossá, hogy a töredékek nagy része jelenleg is a föld alatt található és a hozzájuk tartozó épület is ismeretlen még. Ha a jövőben sikerülne ásatásokkal újabb információkhoz és anyaghoz jutni, a terem átalakítható legyen, az új töredékéket be lehessen építeni. 2. Tilos a töredékek sorvasztása. A sorvasztással sok fontos információ vész el, a töredékek gyakran csak a mélyebben lévő vakolat felületeken illeszkednek. A vakolat vékonyítása etikai szempontból is vitatható, hisz eredeti anyagot semmisítünk meg. Konzerválási szempontból szintén káros, csak nagyon kivételes esetekben fogadható el 3. Az eredeti töredékekben nem szabad retusálni, mértéktartó rekonstrukciós kiegészítéseket kell készíteni az új vakolatokon, a figurális jeleneteket pedig nem kell kiegészíteni. Ez utóbbit ma is sokan fájlalják. A figurális részekre vonatkozó nagy szigort azonban már a lunettáknál enyhíteni kellett a jobb érthetőség miatt, a mennyezeten már a retus is szükségesnek bizonyult. Az oldalfalakra kialakított eljárásokat nem lehetett változtatások nélkül követni a mennyezeten több okból sem: 1. A látogatók feje fölé csak olyan szerkezetet engedett építeni a múzeum vezetése, amelyet statikus szakember tervezett. A szokatlan feladatot Mezős Tamás építészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára végezte, restaurátorokkal konzultálva. 2. A feltárásuk óta eltelt több, mint harminc év alatt a freskók úgy elszennyeződtek, hogy csak vegyszeres eljárással voltak tisztíthatók. 3. Az oldalfalénál gyengébb minőségű, de sokkal vastagabb és súlyosabb vakolatokat szilárdítani kellett, más ragasztókat és vakolatokat kellett alkalmazni az összeépítésnél. A több éves munka ismertetése helyett célszerű kiemelni néhány olyan fontos tanulságot, amelyek a restaurátorok mellett a döntéshozó helyzetben lévő régészt, muzeológust is érdekelhetik. 120 ACTA -ARCIIAELOGICA "BRIGETIONENSIA
