Borhy László – Számadó Emese: Acta Archaeologica Brigetionensia 4. Gemmák, Gemmás gyűrűk és ékszerek Brigetióban. (Komárom 2003)

Anyaga: Ezüstlap nicolopaszta berakással. Kora: 2-3. század. Lit.: Borhy-Számadó 1999:12., Kat. II. 10. A zengővárkonyi késő római temetőből előkerült darabra lásd: Dombay 1957:184-, 2. kép és I. tábla 23. Ezüstveret a peremei mentén körbefutó, domború pontvonalsorral, a sarkaiban egy-egy szegecset imitáló motívummal. Közepén foglalatban ovális nicolopaszta berakás. Eredetileg - a pátkai fibulapárhoz hasonlóan - szárnyasfibula lábát díszíthette. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a zengővárkonyi késő római temető 1. sz. sírjából 3,5 x 3,8 cm méretű, a hátoldalára erősített tűvel ellátott, középen rekeszben 1,2 cm-es achát(?) berakással díszített, négyzetes bronzlap került elő.

58 A késői, 4- századi párhuzam ellenére a darabot szárnyasfibula lábán elhelyezkedő, a pátkaihoz hasonló applikációnak tartjuk, ugyanis több apró részletében - így például a méretek, a sarkokban látható szegecsimitációk, szegélydísz, foglalat - egyezik az említett pátkai párhuzammal. A II. sz. szarkofág peremére kerülése az elsődleges - talán Kr. u. 2-3. századi - temetkezés eltávolításával magyarázható.

59 Hajtűk (Kat. 65-67.) 65. Lh.: Brigetio-canabae, 1998. évi feltárások során, MOLAJ "A" út lelőhelyen, kettős temetkezésű szarkofágból. Őrzési hely: KGyM. Ltsz.: M.998.II.147. M.: 1,3 x 1,6 x 1,8 cm; Csonttű h.: 2 cm. Anyaga: Lila ametiszt, arany foglalatban, szárában faragott csont. Kora: 4- század. Lit.: Borhy-Számadó 1999:14-, Kat. II. 17. Brigetiói ametiszt ékszerekre: Romains ... 2001:Kat. 243. (Brigetióból, MNM, ltsz.: 4.1936.2.). A hajtű típusára: Kuzsmszky 1923:64Vékony aranylemezből készített arany hajtű, az ovális fejen a foglalatban ovális lila ametiszt kő. A hajtű peremét oldalt forrasztással ráerősített, bordázott díszítésű lemez szegélyezi, amelynek stílusa megegyezik a fülbevalókéval (Kat. 68-69.) valamint a két másik hajtű stílusával (Kat. 66-67.). A hajtűhöz az arany szárban kb. 2 cm hosszúságú csonttű csatlakozott, amelyet a szárba belecsíptettek. A leletegyüttes Maximinus Daia (305-312) 305-ben Aquileiáhan vert follisa (RIC 71b) alapján keltezhető. 66. Lh.: Brigetio-canabae, 1998. évi feltárások során, MOLAJ "A" út lelőhelyen, kettős temetkezésű szarkofágból. Őrzési hely: KGyM. 58 Augustus ... 2000:124- A zengővárkonyi párhuzamra és a 4- századi keltezés lehetőségére Gesztelyi Tamás hívta fel a figyelmemet, segítségét ezúton is köszönöm. 59 Borhy-Számadó 1999:12., Kat. II. 10.: a szarkofáglelet publikálásakor még nem sikerült pontosan meghatározni a veretet, amelyet feltételesen a Kat. II. 8. sz. ládikához tartozó veretnek véltünk. Ltsz.: M.998.II.148.