Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)
Miklósity Szőke Mihály: Szarvasagancsból készült tárgyak Brigetióból (Kat. 163-164.)
SZARVASAGANCSBÓL KÉSZÜLT TÁRGYAK BRIGETIÓBÓL Miklósity Szőke Mihály Az ókori Brigetio polgárvárosának területén fekvő Komárom-Szőny/Vásártér lelőhelyen 1992 óta feltárás alatt álló épület omladékai közül eddig két szarvasagancsból készült tárgy került elő 1 . A nagyobb tárgy egy úgynevezett szarvasagancsrózsa (Kat. 163.) : , amely szarvas (Cervus elaphus L.) elhullajtott agancsának legalsó, a koponyával érintkező részéből készült úgy, hogy a medalion részt a rózsával' lefűrészelték az agancsról 4 . Az ovális alakú agancsrózsa keskenyebb végén, a széléhez közel egy 8-9 mm átmérőjű fúrt lyuk van, a perem felé eső részén erős használati kopásnyommal. A medalion középrészén egy kisebb, mintegy 2 mm nagyságú furat, a medalion alsó szélén további nyolc kis lyuk található. A kisebb tárgy a szarvasagancs szárának alsó részéből lefűrészelt, mintegy 10-12 mm vastag korong, amelyet a középső, szivacsos állományánál keresztben átfúrtak (Kat. 164.). Az itt bemutatott lefűrészelt szarvasagancsrózsához hasonló tárgyak jól ismertek Európában a korai La Tene-kortól, a római koron át a korai középkorig terjedő időszakban. Funkciójukat tekintve amulettjellegük kétségtelen'. Ebben az esetben nem a tárgy formája vagy díszítése az elsődleges, hanem az anyaga az, ami értékét elsősorban adja 6 , azaz az agancs (és a hímszarvas) szimbolikus értékei, mint erő-termékenység-megújulás'. A La Tene-korban nyilvánvaló - bár egyértelműen nem bizonyítható - kapcsolat lehet az ilyen amulettek és a kelta szarvasistenség, Cernunnos tisztelete és hatalma között". A La Têne-kori darabok kivitele szinte kivétel nélkül azonos, azaz meghagyták a medalion természetes törésfelületét, és a keskenyebb végén egy furattal látták el, akárcsak az itt bemutatott darabot. Ebből a korszakból rendszerint temetkezésekből kerültek elő, mégpedig túlnyomórészben női-, esetleg gyermeksírokból, rendszerint a test mellől 9 . Hasonló a helyzet a népvándorláskori és a korai középkori darabokkal, amelyek főkénr az alamannokhoz, langobardokhoz és merovingokhoz köthetők. Ezek is szinte kivétel nélkül sírokból, mégpedig női- és gyermeksírokból kerültek elő. Az amulettek megmunkálásában viszont jelentős különbség mutatkozik. Ebben a korban a medalionok mindkét felét lesimították, és az egyik, de gyaktan mindkét oldalát a jól ismert pont-körökből álló mintasorokkal 1 Kat. 163. leltári száma: 995.F14-089.3. Feltehetőleg az épület egyik agyagtégla felmenő falának omladéka alatti réteg6ől került elő; Kat. 164- leltári száma: 992.3.007.26. Egy falkiszedés visszatöltéséből került elő. : Mikler 1997:5; Hottentot 1990:189. 'Az agancsrészek nevezéktanához: Mikler 1997:6, Abb. 2. Az agancs régészeti szempontú ismertetéséhez, morphológiájához alapvető Deschler-Erb 1998 műve második fejezetének vonatkozó részei. 4 Általában megkülönböztetik a szakirodalomban a természetesen elhullajtott és a vadászott szarvasról való agancsot, mégpedig az alapján, hogy az előbbinek a medalion oldalán, a koponyával érintkező részen természetes a törésfelület, míg az utóbbinak fűrészelt. Deschler-Erb 1998:32 és 168; Mikler 1997:5-6; Béal 1983:277. 5 Green 1978:34-35; Mikler 1997:21. "Pauli 1975, 126skk. ; Deschler-Erb 1998:85-88, valamint Abb. 247.; Réal 1983:277. 7 Béal 1983:277. 8 Cernunnoshoz alapvető: Bober 1951. "Hudson 1968:42, Pl. 1, Tomb 6, N°678, továbbá 43, Pl. 9, Tomb 12, N729; Penninger 1972:87, Grab 51, valamint 88, N°8 és Taf. 57/A, N°8; Pauli 1975:Abb. 7, NT 1, Abb. 9, N°10, Abb. 16, NT8, Abb.5, N°4.
