Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)

Bartus Dávid: Csontfaragó műhely Brigetióban? Az 1999-2000-ben feltárt faragott csonttárgyak katalógusa (Kat. 54-162.)

Bartus Dávid Bevezetés 2000 nyarán a Szőny-Vásártéri ásatásról 89 darab csontfaragvány, ezen belül 1 elefántcsonttárgy töredéke került elő, amelyek az ásatásnak ugyanebből a szelvényrészéből 1999-ben előkerült 20 faragott csonttárgy sorozatához kapcsolódnak. A 2000-ben feltárt csonttűk közül 87 darab területileg egymás közeléből (-C17, -C18, -D17, -D18 szelvény) került elő, közülük 31 ugyanabból a stratigráfiai egységből (-D17/SE 025). Bár a faragott csonttűk a római csontfaragványok között a legnagyobb tömegben előforduló tárgyak, és széles körben elterjedtek a Római Birodalomban az egész császárkor folyamán, ekkora mennyiség nem tekinthető átlagosnak. A feltárt csonttűk jelentős része töredékes, körülbelül fele határozható meg biztosan. A hajtűk tipológiai szempontból viszonylag egységesek, többnyire a gömbfeju hajtűk kategóriájába tartoznak (ld. Kat. 55-86., illetve Kat. 2537.), a szögfejű hajtű ritkának (Kat. 87-89.) mondható. A varrótűk a hajtűkhöz képest kis számban jelennek meg (Kat. 6-10., illetve Kat. 90-97.), bár a nagy számú, meghatározhatatlan töredék között lehettek akár varrótűk is, ami ezt az értéket elvben befolyásolhatja (ld. Kat. 98-162., illetve Kat. 43-49.). Dísztűk 1999-2000 folyamán nem kerültek elő (ld. Kat. 12A viszonylag kis területen előkerült faragott csonttűk nagy száma felveti egy esetleges csontfaragó műhely meglétét. Félkész, vagy rontott darabok azonban nem kerültek elő, és hiányoznak a csontfaragó műhelyekre jellemző csont hulladékok, pl. levágott agancsrózsák (ld. viszont Kat. 163.), csontok vágásnyomokkal stb. Noha az ebből a szelvényrészből előkerült állatcsontokon sok hentesmunkára, vagy házi törésre utaló nyom található, egyik sem tekinthető csontmegmunkálás egyértelmű nyomának. A csontok között viszonylag sok sertés és madárcsont található. Szarvascsont nem került elő, ellenben a csonttűk körülbelül ugyanolyan arányban készültek agancsból, mint bordából. Ebből arra lehet következtetni, hogy amennyiben a csonttűket helyben készítették, a szarvasokat nem vadászták, hanem csak az elhullott agancsokat gyűjtötték össze. A csonttűk között sok darabon megfigyelhető újrafaragás, vagy kisebb javítás nyoma (ld. pl. Kat. 102, 160, 161.). Mindezek alapján felmerülhet egy csonteszközöket javító műhely megléte, bár a javításnyomok inkább házi faragásnak, mint szakember munkájának látszanak. Az előkerült érmek és kerámialeletek alapján viszonylag egységesen a II-III. századra keltezhetők a csonttűket tartalmazó stratigráfiai egységek, bár a legtöbb csonttűt tartalmazó rétegből (-D18/SE 025) egy újkori kerámiatöredék is előkerült. Amennyiben a csonttűk mégiscsak egy csonteszközöket faragó vagy javító műhelyhez kapcsolódnak, meg kell állapítanunk, hogy magát az objektumot nem sikerült megtalálnunk, hanem - amint arra az újkori kerámiatöredék is utal - valamilyen, az egykori műhely (?) közelében végzett későbbi tereprendezés (planírozás vagy feltöltés) során kerülhettek előkerülési helyükre. Az 1999-2000 során előkerült csontfaragványok egységes képéből talán feltételezhető, hogy az egykori ókori csontfaragó műhely valahol a közelben lehetett. 16.). ACTA • ARCHAEÜLOC )NENSIA