Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez
1!" ERTEKEZESEK •zéssel egységes célja volt az egész országot illetően a telek, az állami adóalap védelme, keresve eközben „az elsajátításnak azt a határát (...), mellyel a jobbágy terméktöbblete eltulajdonítható anélkül, hogy vele szemben a parasztság ellenállásának felkelésszerű formájára kerülne sor".' 11 1 Az egységesítési céllal végrehajtott urbárium azonban — legalább is — közvetlen hatásában nem volt egységes. Hatása területenként attól függően változott, milyen volt az illető területen az allodizálás mértéke, milyen fokot ért el a jobbágyság kisajátítása az úrbérrendezés időpontjáig. Ezen kívül egyes helységek viszonylatában a község sajátos helyzete, földesurától való korábbi függésének milyensége is befolyásolta az úrbérrendezés hatását. Az úrbérrendezésnek a Dunántúl egyes területeire gyakorolt hatásától merőben eltért az, ahogyan az Alföldre hatott. A Dunántúl nyugati részén ugyanis már előrehaladott a majorizálás mértéke, míg az Alföldön „A nagyobb arányú értékesítési lehetőségek hiánya (...) még nem ösztökéli a földesurat allódiumainak kiterjesztésére." 10 2 Cibakháza XVIII. századi viszonyait áttekintve láttuk, hogy a község egy rövid időszakot kivéve árendális viszonyban volt földesurával, sem robottal, sem kilenceddel nem tartozott neki. Az úrbérrendezés pillanatában sem volt majorsági üzem a község határában. A földesúr valószínűleg nem is szándékozott majorsági üzemet létesíteni, hiszen 1768-ban, rövid ideig tartó sikertelen majorkodás után újította meg a községgel az árendális szerződést. így valószínűnek tarthatjuk, hogy a robotoltatás, amely egyébként a legjobban sújtaná a falut, igaz, hogy csak egyelőre, de nem veszélyeztette a jobbágylakosságot, hiszen „a robotjáradék csak az árutermelés fejlődésével párhuzamosan fog előtérbe nyomulni, de az úrbérrendezés már az alföldi vidékeken is megteremti annak a jogi alapját, hogy szükség esetén a birtokosok parasztjaikat a törvény áthágása nélkül is az eddiginél magasabb robotra kényszeríthessék." 10 3 Az úrbérrendezés negatív hatása Cibakháza községben nem ezen a területen érvényesült elsősorban. A földesúr megújította a községgel a korábbi árendális szerződést, hiszen Palugyai azt írja, hogy a község újjátelepítésétől kezdve „magát mindig haszonbérbe bírta a földes uraságtól, (...) időnként megújított szerződések mellett." 10 4 Ha az uraság komoly majorságot létesített volna a faluban, akkor nem újította volna meg a szerződést a község lakóival. Perspektivikus hatásában a legtöbb kárt a falu jobbágyainak az urbáriumnak az az intézkedése okozta, mely 1771-ben „a legnagyobb segítségetjelentette: a jobbágytelkek nagyságának és ezáltal a jobbágyok kezén levő földterület határának megrögzítése(...) 10 5, hiszen ez megfojtja a falut és rohamosan elősegíti a zsellére sedést" 10 6 Ezt mutatja az 1828-as országos összeírás. Eszerint a faluban volt 28 telek, s ez a következőképpen oszlott meg a lakosok között: 1/4 telke volt 47 jobbágynak, 2/4 telke 15-nek, 3/4 telke egynek, 1/8 telke 65-nek. A telki állomány ugyan nem csökkent, de „ijesztő az, hogy az időközben hatalmasan megszaporodott lakosság ellenére sem nőtt". Ezért aprózódtak el a telkek olyannyira, hogy 1828-ban a cibakháziak zömét az 1/8-telkesek alkották. Ennél kisebb teleknagyságot az úrbérrendezés már nem engedélyezett, így a zsellérek tömege alakult ki községünkben a XIX. század folyamán. Talán ezzel is összefügg az, hogy az 1897-es tiszazugi parasztmozgalmak egyik fő központjává vált a település. 101 VÖRÖS Károly: i. m. 360. o. 102 VÖRÖS Károly: i. m. 369. o. 103 VÖRÖS Károly: i. m. 369. o. 104 Ifj. PALUGYAI Imre 1854: Jász-Kun kerületek és Külső-Szolnok vármegye leírása, Pest, 225. o. 105 VÖRÖS Károly: i. m. 369. o. 106 VÖRÖS Károly: i. m. 369. o. 74
