Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez
ban hatalmas robotmunkára alapuló majorsági üzemek jöttek létre. Az ország elmaradott és alávetett helyzetéből adódó tőkehiány miatt bérmunkát csak elvétve alkalmaztak. Az Alföldön sokáig a robotgazdálkodáson alapuló majorsági üzem is ritkaságnak számított. A majorsági földeket többnyire bérbe adták a jobbágyoknak. A korszellem megérintette Cibakháza földesurait is. A majorsági gazdálkodás fellendülése idején „égetővé vált a részbirtokok tulajdonának szabályozása, azért hogy mindegyik szabadon rendelkezhessék a neki osztályrészül jutott földdarabbal". A Földváryak 1755-ben felosztják maguk közt Pest, Heves és Külső- Szolnok megyei birtokaikat azzal a közelhatározással, hogy „az tavaszkor kimenendő fent írt attyafiak az appertinentiájokat hat fele intézvén, minden linea a maga részére juttatott jobbágyoknak excindállyon mind szántó, mind kaszáló földeket is." 7 0 A sequestrátiók bevezetik a majorsági föld kihasítását. Mindez a földközösség felbomlását hozza magával. A sequestrátió által a földközösség eleve kisebb egységekre bomlik, ez történik Cibakházán is , ez tehát már eleve a földközösség elsorvadásának irányába ható intézkedés volt. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a földesúr általában szándékosan igyekszik megszüntetni a földközösséget. Ezt azért teszi, mert „a földközösség rendszerében a jobbágy évenként szabadon dönt arról, hogy mennyi földet vállaljon, s ehhez képest mennyi igásökröt tartson." 2 Ez azzal a veszéllyel járhat, főleg a silány, szűk határú falvakban, mint amilyen Cibakháza is, hogy a jobbágyok nem művelik meg a földeket, s a földesúr elesik a szolgáltatások egy nem lényegtelen hányadától, vagy a bérleti összeget nem tudja megfelelő színvonalon tartani. Ez az indíték Cibakháza esetében is fennállott. A dicalis összeírásokból kitűnik, hogy a '40-es évekre erősen megszaporodik az állatok száma, több legelőt bérelnek a lakosok, így elképzelhető, hogy a föld egy részét műveletlenül hagyják. A majorsági föld kihasitását és a telki rendszer bevezetését — ez mint említettük a földközösség megszűnését is jelenti — általában az urbárium bevezetésével köti egybe a földesúr. Ez történt Cibakházán is. Az urbárium kiadásának pontos időpontját nem tudjuk, de az említett kilenc kérdőpontra adott válaszok egyikéből és a sequestrátiók idejéből következtetni lehet létrejöttének hozzávetőleges időpontjára. „Csinált ez előtt tíz esztendővel az Uraságh Urbáriumot" — mondták a jobbágyok az első pontra adott válaszukban. Ezeket a válaszokat 1770-ben gyűjtötték össze az összeírok Cibakházán. A sequetrátiókat 1755-ben hajtották végre a Földváryak, így arra következtethetünk, hogy 1755-60 között kaphatott a község urbáriumot. A telekrendszer bevezetését is erre az időre tehetjük. Említettük már, hogy az „ekéstelek" rendszere alakult ki községünkben. A telkek mérnöki kimérése tehát nem történt meg. A mértékegység továbbra is a pozsonyi mérő maradt. A jobbágyföld nagysága végleg megszilárdult egy-egy jobbágy kezén, a meghatározó pedig az utolsó év igaerő nagysága volt. Ettől kezdve megszűnt a földek újraosztása. Ezután az állami adózás is a teleknagyságtól függött, nem pedig az igásállatok számától. A szilárd telekrendszer kialakulását és az újraosztás megszüntetését elősegítette a parasztság differenciálódása is. A dicalis összeírások szerint Cibakháza községben jelentős mértékű differenciálódás a parasztság körében a '40-es évek végétől kezdődött el. A '47-es évtől '55-ig vizsgálva az összeírásokat megállapíthatjuk, hogy egyre több azoknak a száma, akik „in uno pane" élnek valamelyik adózó jobbágy házában, szaporodik a koldusok, a vagabundusok száma is." Ebben az időszakban indul meg a faluban a szőlőtermesztés is. Az 1770-es úrbéri összeírás szerint Cibakháza község határában 277 kapás szőlő van. 7 4 Valószínűleg fontos lehetett vidékünkön sok jobbágy megélhetése szempontjából a homoki szőlő termesztése, hiszen az előzetes úrbéri összeírásokjelentékeny szőlőterületet mutatnak ki a Szolnoktól délre fekvő Tiszavidéken. Soós 70 VARGA János: i. m. 38. o. A PMKL Földváry család levéltára alapján 71 VARGA János: i. m. 28. o. 72 SOÓS Imre: i. m. 18. o. 73 EÁL Adóösszeírások Ksz. 589-594 74 OL törzsszám C 59 /Htt. Ivt. — Dep. Urb./ Úrbéri tabellák, Heves megye, Cibakháza
