Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Kalóz Sándor: A Tisza holocén kori mederváltásai Tiszaföldvár környékén

TISZAVILÁG V. A Nagyhát- Sulymos rendszer A legkülső kanyar kialakulása A késő rézkor növekvő vízhozama gyorsítja a kanyar dél felé, a Sárszeg irányába való elmozdulását. Új helyzet áll elő, amikor eléri és keresztezi a tölgykori Tisza (1. térkép. III.) medrét. Ez a meder ekkorra részben feltöl­tődött. A középső foknál a Tisza vizének egy részét mégis erre viszi, mert itt kisebb akadályt kell legyőznie, mint az új meder formálásánál. A tölgykori meder Remény útig terjedő, 5 km-es része több-kevesebb vizet rendszere­sen kap. A vízhozam ingadozásától függően időnként megtelik. Az egyre gyakrabban feltorlódó víz lefolyást keres magának. A fok közelében, déli irányban ívelt vízfolyásokkal megkezdi a mainál legalább 3 méterrel maga­sabb homokfelszín formálását. A vízfolyások vize a Sebes-fokon keresztül visszajut a Tiszába (5. kép). Ezzel megindult a Laposon a kanyarulatrendszer fejlődése. Észak felé az Ér-halom nyugati folytatását erodálja. A szétáradó víz a „kanyar őse" közvetítésével szintén visszakerül a kanyarba, a Tiszába. Ilyen módon folyamatos a kanyar működése is. Talán egy különösen magas árvíz idején, nem lévén más választása, utat tör magának a Remény út—Hunyadi út vonalában. Csak a 350 m-es hátat kell legyőznie (2. térkép). A Toldy út vonalától — a Szikkerten át — az Aranykert út mellékén folyik a víz. Ezt az utat (medret) az Ős-Tisza már bejárta. A felszín természetes lejtése segíti mozgását. Most újjászületik az Ős-Tisza Szikkert— Döbrei út közötti szaka­sza. A Virághegy 1. útnál megtorpan, nem tudja áttörni az itt magasodó buckákat, 90"-os kanyarral nyugat felé fordul, az Egészségházig a Döbrei János út vonalát követi. Energikus voltára utal széles medre, és két tágívü kanyaru­lata. Hosszabb ideig tart az Aranykert út—Bátor­kapu közötti, 2 km-es meder formálása. Ennek kialakítása és a már 11 km-es meder működése sok vizet, energiát emészt fel. Ezért a fok köze­lében most szerényebb a felszín alakítása. Ezt az állapotot jelzi a Nagy-hát fél karéja, az egész kanyarulatrendszer legmagasabb, kevésbé ero­dált része (84-85 m). A Bátorkapu elérése után ismét meglódul a víz, a régen kialakított (mo­gyoró kori) meder felé tart, a Kishegy út— Egyes-halom vonalon. IIa van lelke a folyónak, bizonyára nagy örömmel találkozott a „régi ismerősével" — a Székestóval. Az Árvád titkai A középső foknál induló és 15 km megtétele után a Tiszához visszatérő kanyar létének és működésének fontos bizonyítéka az Árvád ki­alakulása. A kanyar olyannyira működik, hogy hordalékot, homokot és iszapot is szállít. A Székestó nyugati végéhez érve hordalékát lerakja, építgeti aszimmetrikus törmeléklejtő­jét, az Árvád területét. Ezen a lejtőn jól látható módon elkülönülnek a csapadékos periódu­sokban épített hátak és a közéjük ékelődő lapo­sok. Az Árvád felszínének vizsgálata több tanul­sággal is szolgál: 1. A törmeléklejtő befedi a cibaki kanyar (Tisza) fejlődési íveit. Tehát a kanyar fejlődése térben és időben előbb jár, mint az Árvád kialakulása. 2. A hátak és laposok egymással is, és az Árvád DNy-i peremén folyó Tiszával is párhuzamosan fútnak, tehát nem klasszi­kus csak a Tiszához köthető kanyarulat­fejlődés történt. 3. Ezek szerint a kanyar által, a nedves periódusokban szállított, majd lerakott hordalékot (hát) a Tisza újra és újra kikerüli (lapos), miközben kissé mindig nyugatabbra helyeződik. 4. A legkülső kanyar hosszú időn át működik, él, szállítja a hordalékot, hiszen az Árvád területe: 1,5 km 2. 5. A csapadékos periódusok vízhozama a Tisza és a kanyar egyidejű működéséhez is elegendő. Meddig szállított ide hordalékot a kanyar? Meddig volt elegendő csapadék? A kérdések megválaszolásánál az elsődleges szempont az, hogy a Tisza vízgyűjtőjén mikor történt jelen­tős mértékű és hosszantartó csapadékcsökke­nés. Igazán perdöntő bizonyítékot a hátak anya­gának vizsgálata, kormeghatározása adhatna. Az eddig elmondottak mindenesetre jelzik, hogy a szubboreális kor nem egyenletes csapa­dékos. Megerősítik ezt a feltételezést Horváth 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom