Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Kalóz Sándor: A Tisza holocén kori mederváltásai Tiszaföldvár környékén

TISZAVI

LÁCi V. I. kép. A homokbányák láncolata kedésű, környezeténél ma is 1—3 méterrel mélyebb. A kb. 2600 m hosszú, 100—300 m széles (60 hektárnyi) medence akár 1,5 millió m

3 vizet is befogadhatott. Ilyen mennyiségű víz csakis folyóból, jelen esetben a Tiszából jöhetett. Az is magától értetődik, hogy ha ennyi víz jött, akkor annak el is kellett folynia. Ez az a pillanat, amikor belátom, hogy a kérdések megválaszolásához nem elegendő a XIX. század közepi tóállapot vizsgálata. Annak a folyónak az útját kell megtalálni, ami egykoron szállította a vizet, azaz a Székestó medencéje egy korábbi folyó medrének a része lehetett. Egy elfeledett folyó nyomában A vízutánpótlás csakis kelet felől érkezhetett, a tó egyes-halmi vége irányából. A víz nyugat felé, a cibaki Árvád irányába folyt. Az egykori folyásirányt követte a Báthory utca vonalában futó mély árok, ami a Holt-Tiszához csatlakozott. Ezt csak néhány évvel ezelőtt temették be. Induljunk az Egyes-halomtól kelet felé! Nézzük, mi látható ma a felszínen! (I. térkép) A Székesoldalt észak felől lezáró buckasor (87—88 m) és az Egyes-halom között szük (150 m-es) torkolaton érkezett a folyó. A Bucka-dűlő I.-II. között (ma Bátorszőlő I.-II.) most is jól követhető a meder. Az '50-es évek13