Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Barcza Gábor: Adalékok az 1951. évi Tiszaföldvárra való kitelepítés törtenetéhez
TISZAVILÁCi V. W a birtok elvesztése után Pesten, mint árukihordó dolgozott. Érdekesség kedvéért megemlítem: a listán szereplő Kornél nagybátyám felesége Simor Erzsi színésznő volt. Egy alkalommal színházi társaság jött Tiszaföldvárra és Erzsi volt az egyik színész. Mi elmentünk megnézni az előadást, de nem mertünk vele beszélni, nehogy valami problémája legyen. Hogy tovább folytassam: pár napnyi időt adtak elhelyezkedni és egy reggel 8 órakor kellett a falu végén jelentkezni és sorba állva meneteltünk egy közeli TSZ-be, ahol a volt tehénistállóban voltunk elhelyezve. Körül-belül 30 család a két oldalon leterített szalmán. Másnap korán reggel ki a földekre, ahol gyomlálni kellett, pl. borsót. Amit elfelejtettek megmondani, az hogy melyik a borsó és melyik a gaz. Emiatt nagy kiabálások és fenyegetések voltak. Délben hoztak ki levest és avas szalonnát, amitől a társaság fele hányt és beteg lett. A másik ok a fenyegetésekre az volt, hogy többen kesztyűben dolgoztak, ami nem tetszett az A VO-soknak. Az első nyár így telt el, és a betakarítás után visszaengedtek minket Tiszaföldvárra. Ami nekem a legföltünőbb volt mikor a falu közelébe értünk, a villanylámpák a távolban. Mi nem láttunk világítást egész nyáron. A verésekről majd írok később. Sikerült más kitelepítette! érintkezésbe lépni? Üdvözlettel: Adám 2008. január 08. Bay Ádám levele Barcza Gábornak: Kedves Gábor, Üdvözlöm, és boldog új esztendőt kívánok! Remélem jó az időjárás Magyarországon is. Itt ma 64F volt a hőmérséklet és napsütés, ami kimondottan tavaszi. A kitelepítés. Miután ..haza" mentünk Homokra a betakarítás után nekünk adtak valamennyi szabadidőt. Ekkor kezdődtek a hétvégi verések. Ug\> látszik az A VO-sok kezdtek unatkozni, mert egy nap közölték, 10-15 emberrel, hogy a városházára vannak behívva. Ott várakoztunk az egyik emeleti irodában és egyenként voltunk behívva. Egy elsötétített szobába léptünk be, ahol a sötétben kezdtek lökdösni és ütnr minden hang nélkül. En aránylag jól megúsztam, de utánam egy idősebb volt tábornok ment be, akinek a bal karja csak éppen, hogy lógott a válláról egy háborús sebesülés miatt. Ót nagyon megverték. Ez ment több hétig, amíg meg nem unták. A következő, amit kitaláltak, az volt, hogy a piacon a városháza előtt nem vásárolhattunk, mert mi ,, elesszük az élelmet a Tiszaföldváriaktól ". A kitelepítés vége felé én mint villanyszerelő kerestem néha valamennyi pénzt. Dolgoztam a téglagyárban is, ahol télen éjszaka kellett síneket hegeszteni. Az én kitelepítésem avval ért véget, hogy behívtak katonának Szolnokra. Persze nem rendes katonának, hanem munkaszolgálatosnak. Jutáson, egy orosz repülőtéren az erdőkben fürdőt építettünk. Még most is sokan nem hiszik el, hogy munkaszolgálatosok voltak Magyarországon a bányákban és építkezéseken. Sokan meghaltak. Kedves kérdésedre, hogy hova kellene egy emléktáblát állítani, szerintem a piaccal szemben lévő épületre, ami volt és talán most is városháza. Jövő nyáron készülünk esetleg megint hazamenni, és akkor talán Tiszaföldvárra is el tudunk látogatni. Nagyon örülnék, ha találkoznánk. Baráti üdvözlettel: Adám Ezután megszakadt a levelezésünk. Aggódva irtam Kornélnak, mi történt, erre ő így válaszolt. 2010. január 22. Muharay Kornél levele Barcza Gábornak: Szervusz Gábor, Azóta, amióta legutóbb e-mailt váltottunk, egy másik Tiszaföldvárra kitelepített nevével szolgálhatok Benczúr-Ürmössy, a keresztnevét nem tudom, de ő is oda volt kitelepítve. Ugyanis volt egy ötödik elemis osztálytársam, akinek ö az apja. A szülők elválltak, és így csak az apa volt oda kitelepítve. Ha továbbit szeretnél tudni bár nem tudom, hogy mennyit tud a fia a papájával kapcsolatban — Gábor, Németor115
