Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Barcza Gábor: Adalékok az 1951. évi Tiszaföldvárra való kitelepítés törtenetéhez
TISZAVILÁCi V. rendőrök jelentek meg a kiszemelteknél, akik kitelepítési végzést adtak át, amely az illető személyére és családjára vonatkozott. A végzés alapján 24 órán belül el kellett hagyniuk a főváros területét, s a kijelölt vidéki faluba, táborba, vagy bányatelepre kellett költözködniük — teherautókkal jöttek értük, legfeljebb ötszáz kilogrammos csomagot vihettek magukkal. A végrehajtás még ennél is kíméletlenebb volt. A végrehajtók 500 kiló helyett gyakran csak 30 kilós csomagot engedélyeztek. Nagyon sok érintettnek pedig, akit politikailag megbízhatatlannak nyilvánítottak, nem 24, hanem mindössze 12 óra készülődési időt adtak, sőt voltak, akiket azonnal magukkal vittek. Kitelepítés Tiszaföldvárra— 1951 Tiszaföldváron a második világháborúi követő évtizedben két alkalommal történt kitelepítés, más-más célból. A közös bennük az, hogy aránylag kevés hiteles és pontos adat maradt fenn róluk. Az első kitelepítésre 1944. november 6-án került sor. Ekkor a szovjet katonai hatóságok parancsára a teljes tiszafoldvári lakosságnak el kellett hagyni otthonát és a Hunyadi úttól Cibakháza irányába eső, akkor még szinte csak szőlőként használt területre kellett költözniük. A másik 1951-ben történt, ekkor úgynevezett osztályidegeneket telepítettek Földvárra. Tiszaföldvár monográfiájában csupán két mondatot találtam az 195l-es kitelepítésről: „Az 1950-es évek elején Budapestről 212 személyt javasoltak a községbe kitelepítésre. 1951 augusztusáig a településen 51 házat vettek igénybe és 197 személyt költöztettek be. "' Ennél több írásos forrás nem volt fellelhető az eseményekről. Csupán idős emberekkel való beszélgetés, adatgyűjtés során kerültek elő emlékek erről az időszakról. Elhatároztam, hogy utánajárok, mi és hogyan történt pontosan, ebben az időszakban településünkön. Egy internetes oldalra írtam, hogy ha valaki ismer olyan személyt, aki az ötvenes években Tiszaföldvárra volt kitelepítve, jelentkezzen. Ezután kaptam az alábbi levelet Amerikából, és ezen a „nyomon" tudtam elindulni. 2007. december 05. Muhoray Kornél levele Barcza Gábornak: Szervusz Gábor, Láttam a „roncson" a kérésedet, és továbbítom neked az unokabátyám e-mail címét, aki oda volt kitelepítve 1950 és 1953 között. Ö most már az idén 75 éves lesz, nagyon jól emlékszik a múltra, de az én kérésemre nem írja le az ott átélt időket. Remélem, hogy neked nagyobb szerencséd lesz vele. Ott volt kitelepítve: dr. Streitman Gyuláné (nagymamám), Streitmcin Kornél, I. vh. főhadnagy, Cordatic Gumigyár alelnök (nagybátyám), Jikéli Artúr, m.kir. határvadász ezredes, és felesége, Streitman Etelka (nagynéném), Bay Miklós, m.kir. alezredes, és felesége, Muhoray Irén (nagynéném), és fiuk Bay Adám (tanuló). Egyszer én is meglátogattam őket. Remélem, hogy neked nagyobb szerencséd lesz a történelemírással, mint nekem. Üdv: Muhoray Kornél Természetesen azonnal írtam a megadott e-mail címre. Levelemben elmondtam, hogy egy készülő helytörténeti munkához gyűjtök adatokat. Magam sem gondoltam, hogy választ kapok, azonban mégis elkezdtek jönni a levelek, amelyekből élesen kirajzolódott előttem az akkori események láncolata. 2007. december 11. Bay Ádám levele Barcza Gábornak: Kedves Gábor, Örülök, hogy foglalkozik a kitelepítések történetével. Eddig még nem találtam nyomtatásban semmit erről az időszakról. Amennyiben tudok, próbálok segíteni Önnek. A mi történetünk nem olyan dramatikus, de a végeredmény ugyan az volt. A közölt családnevek majdnem minden esetben helytelenül volI Kelemen Éva—Pató Mária—Szlankó István: Tiszajoldvár. Fejezetek a város történetéből. Tiszazugi Földrajzi Múzeum, Tiszaloldvár, 2002. 101. o. 113
