Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: A Vezsenyiek és utódaik földesurasága a nagyvázsonyi uradalom tiszazugi részein a XIV-XVI. században
ÉRTEKEZÉSE K Leusták ősi javai miatt a testvéreinek leszármazottai perre mentek egymással/ Mivel azonban az említett két tiszazugi birtok a szerzett javakhoz tartozott, az feltehetően nem az oldalági rokonokra, hanem a királyra háramlott, és valamikor ezt követően, uralkodói adományként lett a Vezsenyieké. Annyi mindenképpen bizonyosnak tűnik, hogy az özvegy 1353-ban még élhetett, mivel ekkor a jobbágyainak sági hatalmaskodását említik. A Vezsenyiek tehát bizonnyal ezt követően szerezték meg a két falut. 6 A tiszazugi Vezsenyi birtokok közül a legjelentősebb Tiszakürt lehetett. Erre utal az is, hogy a XIV. század végén, illetve a következő század elején a tiszazugi ügyekben szereplő Vezsenyieket rendre Kürti melléknévvel, sőt gyakorta röviden csak Kürti néven említik az oklevelek. A Vezsenyi család első tagja, aki a vidéken kimutatható, az a Domokos volt, aki a Tiszaugért 1329/1330 között folyó pereskedés lezárásakor királyi ember Kátai Szunyogh Endre birtokba iktatásakor. 7 Mindez bizonnyal azt is jelenthette, hogy valamilyen érdekeltségei voltak a vidéken, azaz nyilvánvalóan környékbeli birtokos volt. Hogy pontosan hol, az pillanatnyilag nem egyértelmű, de láthatóan még nem Tiszakürtön és Tiszasason. (A közelben viszont ekkor talán már a birtokuk lehetett Tiszakécske és Bög puszta.) II. A Vezsenyi csatád birtoklása a XIV-XV. században Mint már említettük, a Vezsenyi család 1305-től tűnik fel a forrásokban, kezdetben Veszprém megyében. Az első ismert tagot, Domokost ugyan Engel Pál „Genealógiája" a többi családtagtól függetlenül tárgyalja, az „Archontológiában" azonban már megjegyzi, hogy annak Miklós fia komoly karriert futott be. Miklósnak volt egy Tamás nevű testvére is, akit 1366-ban mesterként, azaz bizonnyal egyetemet végzett személyként említettek. Róla nem sokat tudunk, bár nem elképzelhetetlen, hogy a család XV. század közepén feltűnő mellékága talán tőle eredt. Vezsenyi Domokos fia Miklós 1347-től egészen haláláig töltött be különböző országos méltóságokat. 1347—1355 között a király udvari lovagjai között említették, emellett 1348—1353 között vitányi várnagy, valamint — a Tiszántúlhoz kapcsolódóan — túri és varsányi officiális volt. 1360-1366 között a pilisi ispáni és visegrádi várnagyi tisztben találjuk, azaz a királyi udvar fenntartásában is fontos szerepe lehetett. Engel Pál „Genealógiájában" a halálát 1368. december 15-re tette, de mivel 1375 táján még a nyitrai ispáni és csejtei várnagyi tisztet betöltötte, halála feltételezett idejét utóbb 1375/76-ra módosította." Miklós túri és varsányi officiálisként való ténykedése nem ismert, ám itteni érdekeltségeire utalhat, hogy 1365-ben már a Nadányiakkal perelt bihari és békési részekért. 9 (Ez utóbbi tisztsége azért is nagyon jelentős volt a későbbi Külső-Szolnok megye történetében, mivel a Zsigmond alatt jelentős mezővárosként feltűnő Mezőtúr és Tiszavarsány fejlődése ebben az időben vehetett számottevőbb lendületet.) Miklósnak utóbb László (1380—1406) és János (1380) nevű fiairól, valamint Klára (1397—1406) nevű lányáról (Mikolai Miklósné) tudunk. A fiúk 1380. május 12-én Szolnokban Paládicsot és Tétmonostort együtt kérték elkülöníteni a király Szolnok birtokától. 4 WERTNERMór, 1892. II. 293., 301.; HO. VII. 221. 5 KARÁCSONYI János 1900. 924. 6 KNAUZ Nándor 1890.1. 243. 7 AO. XIV. 1330. 243. Lásd a perre BAGI Gábor 2008. 72—85. 8 ENGEL Pál 1996.1. 160., 163., 292., 460., 462., 478.; Uö. Genealógia. 9 BMR. Dl. 69.947., ENGEL Pál 1985.411. 40
