Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: Adalékok a nemesi családok történetéhez a török hódítás előtti Tiszazugban
TISZAVILAGIV. I márton, míg Lőrinc gyermekei az attól keletre fekvő Bábócka urai voltak. 1447-ben a Pálóciak panaszolták, hogy Szentmártonszállási Lajos Jakab Szent Mihály nap körül rátört Békésben a Fejéregyházhoz tartozó Körös menti halászóhelyekre. Ezeket teljesen kihalászta, és 24 nagy hordó halat vitt el besózva, amivel több mint 1000 forint kárt okozott. A váci káptalan a vádat igazolva Szentmártonszálláson Jakabot az országnagyok elé idézte. 7 8 A család utóbb is jelen volt a környező megyék életében, és talán országos nemességet is szerzett. Közvetve erre utalhat Layos (így!) János 1470-es Békés megyei említése, valamint Hunyadi Mátyás édesanyja. Szilágyi Erzsébet egy 1482 eleji rendelkezése. Utóbbiban több tiszazugi birtokossal Layos Tamásnak is meghagyta, hogy közvetítsen egyességet a gyulai várnagy és egy szomszéd birtokos jobbágyai között. Mivel a gyulai uradalom Corvin János, Szilágyi Erzsébet unokája birtoka volt, elképzelhető, hogy a Layosok a Hunyadiak familiárisai voltak. ' A Lőrinciek kapcsán csak 1498-ból rendelkezünk egy adattal. Eszerint a Jenői család férfiágával évtizedekig pereskedő Kelecsényi Demeter özvegye Jenői Margit utóbb még kétszer is férjhez ment, harmadszor Bábockai Lőrinci Jánoshoz, kitől két lánya (Erzsébet és Ilona) született. 8" Ezt követően azonban a család a jelek szerint hamarosan kihalt. A Layosokat 1523-ban említik újra, és szállásbirtokaikra is következtethetünk. Ekkor a csanádi káptalan előtt Layos Albert kiegyezett Porkoláb Mártonnal a Békés megyei Fábiánsebestyén, valamint a Külső-Szolnok és a Csongrád megyebeli Ecser felől. 8 1 Ezek Kunszentmártonnal délről határos, kun települések voltak, bár magyar jogúvá válásuk már előrehaladt. Talán nem tévedünk nagyot, ha a Szentmártonszállási Layosok XV. századi birtokaihoz Kunszentmártont, Fábiánsebestyént és Ecsert soroljuk. A Layosok azonban ismeretlen okból még 1526 előtt elvesztették Kunszentmártont, melyet II. Lajos a török ellen kitűnt szerb vitézének, Radich Bosithnak adott. O magtalanul halt el, és birtokait is mások kapták, ámde a Layosok nem tűntek el teljesen. Amikor ugyanis 1557-ben I. Ferdinánd hűtlenség címén Peres Boldizsártól elvette Kunszentmártont, Istvánházát (ma Kunszentmárton része) és Ecsert, megemlékezett még Kunszentmártoni Layos Bálintról, Gergelyről és Tamásról is, akiknek itteni ingatlanait ugyancsak elkobozta. 8 2 Ok már csak töredék birtokkal rendelkeztek, ám ezekhez igencsak ragaszkodtak. Az 1561 -es Külső-Szolnok vármegyei összeírás a Layosokat még régi birtokaikban tüntette fel, bár a családnak már új tagjai jelentek meg. Ekkor Kunszentmártonban Peres Boldizsár 36 portája mellett Layos Mihály 1 -el szerepelt, noha Ecser 12 portáján Mihály Layos Andrással egyenlően osztozott. Mellettük Layos Jakab a tiszazugi Nagyréven több szegény jobbágy ura volt. 3 1567-ben a Kunszentmártonban a török által összeírt Layos (Lagos?) András talán még a család leszármazottja lehetett, de a tizenötéves háború (1591 -1606) idejére végleg eltűntek. 8 4 Irodalom ACSÁDY Ignác 1894: Régi magyar birtokviszonyok. 1494—1598. Bp., 1894. BAGI Gábor 2008: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban. In.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei, III. BALÁZS Gábor—KISS Anita—SCHRAMEK Péter 2007: Mohács előtti oklevelek a Pest Megyei Levéltárban. Pest Megye Múltjából, 12. Bp., 2007.' BÁN Péter 1984: A tiszazugi gabonatermesztés képe a XVI. századi dézsmajegyzékekben. In.: A Tiszazug földművelése, 1. Múzeumi Levelek, 45. BÁRTFAI SZABÓ László 1911: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. I. 1252—1752. Bp. 1911. BÁRTFAI SZABÓ László 1938: Pestmegye történetének okleveles emlékei. (1001 — 1598) Bp. 1938. 78 GYÁRFÁS István 1870. III. 250.; MKA—BMR. Dl. 14.137. 79 MKA. Dl. 16.985., 50.377. 80 BALÁZS Gábor—KISS Anita—SCHRAMEK Péter 2007. 71-72. (Df. 280.114.) 81 MKA. Dl. 107.405. 82 OL. Kir. Könyv III. 276., 479. 83 MAKSAY Ferenc 1990.1. 448. 84 KÁLDY—NAGY Gyula 1982. 251. 103
