Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata
TISZA VI I A G TV. « halmot és milyen indítékok alapján? Vájjon erőszak nyomán-e, természetes szükségből, vagy esetleg vallási rajongásból, ha áldozó hely volt? Árvizes és árvízmentes területek közötti vonalon keletkezett halomsorokra szép példa a Kis Tőke és Nagy Tőke határán húzódó halomsor. Itt az árvizes szinten nincs halom. Másik ilyen vonal Szentes—Szegvár vonala. A Tisza völgytől keletre is találunk halomsorokat, főleg a löszhátakon, dünéken és övzátonyokon. Pusztaszentlászló és Nagynyomás területén a nagy ázott lösztábla szélén helyezkednek el (Bessenyő halom, Szentlászló halom stb.), s mintegy a központban foglal helyet a Kántor halom. A halmok ilyen elhelyezkedése azt a gondolatot adta, hogy ez a terület (Pusztaszentlászló — Nagynyomás) egységes vezetés alatt állott annakidején és ez a halomsorozat főleg a védelmet, a messzelátást szolgálta. A halmok elhelyezkedésének még két főalakja van: 1. A parti képződményeken való elhelyezkedés, 2. a Tiszavölgy árterületén Hódmezővásárhely környékén laposok, erek, tavak között. A régi telephelyek főleg folyóvizek mentén lelhetők fel, míg halmokat az egykor élő folyóvizektől távolabbra is találunk. Sajnos itt csak hasonlóságokra és feltevésekre szorítkozhatunk, mert feltárt halom területünkön nagyon kevés van. Ezek a telephelyektől távol eső halmok előkelő személyek sírjai, vagy áldozó helyek lehetnek. Tudjuk a magyarokról is, hogy rejtettebb és a Természethez közelebb álló helyeken tartották vallási szertartásaikat. A Körös—Tisza—Maros szög fontos helyi ereje volt a finom, tiszta, sárgaföld. Ebből fejlődött ki a ma is fontos szerepet játszó agyagipar. Szép agyagipart találunk már a kőkorszakban. Az akkor nagy szerepet játszó halászatnál a hálósúlyokat égetett agyagból készítik. Az agyagipar fejlettségét bizonyítja az apró kis tégelyektől kezdve a használati és díszedényeken keresztül, a hatalmas gabonatartó és halotti hamvakat magában rejtő nagy edények mellett az u.n. ,,Szentesi Vénusz" is. Ez egy, a szentesi múzeumban lévő kőkorszaki női szobor (rokona az úgynevezett „Willendorfi Vénusznak"). A szobor egyúttal rávilágít az újkőkorszak Nőjének u.n. sex appeljére is: hatalmasan fejlett, zsirpárnás far. Persze amit itt nem talált meg az Ember, messze vidékről elhozta. Kőbalták, kőkalapácsok, kőkések. A bronzok között skandináviai eredetű bronzokat is találunk. A magyarországi ékkövek mellett megtaláljuk Samland borostyánkövét is. A honfoglaláskor Ond vezér törzse telepid itt meg, az úgynevezett „fekete magyarok". Sátoros pásztor életmódjuk, a halászat és a vallás a vízhez kötötte őket. A halászat rendkívül fontos foglalkozás, mondhatnánk iparág, volt a középkorban Magyarországon. A katolikus egyház egyeduralma idején a böjtökön nagy szerepe volt a halnak. Szárított hallal messzi területeket a magyarság látott el. A török korszakban megint fellendült a halászat, nem ugyan vallásos, hanem sexuális szempontból. A magyarok halomszámra szállították a halat Törökországba, ahol a törökök háremhölgyeikkel etették meg"), azok nemi képességeinek felfokozására. A XI. században. Szent István századában, már halastavakat (piscinákat) ajándékoznak királyaink a Körös—Tisza—Maros szögben. A középkor folyamán a tatárpusztítás ellenére is hatalmas művelőmunkát végez a magyarság. Oklevelek sora bizonyítja a földmivelést. állattenyésztést; sőt belterjes művelésről is értesülünk Szentes vidékéről: szőlő, gyümölcs. Tudunk árvízvédelmi munkálatokról 1 2) és a falvak, telepek nagy sűrüségérő). A falvak népe és a földesurak tősgyökeres magyarok. A középkor vége felé a balkáni török hatalom terjeszkedése következtében nagyon vékony délszláv réteg kezd feltűnni. Ez az emberanyag azonban igen alkalmas az asszimilációra és ma csak néhány délszláv, vagy magyarosan ejtett délszláv név őrzi az egykori bevándorlás emlékét. A legrégibb telepek (1241 előtt) a lösztábla nyugati szélén keletkeztek: Teés, Tőke, Dánháza, Hékéd, Szentes, Ingó, Sápfalu, Szent11 KOLOSVÁRY Gábor: A tiszai települések és a halászat összefüggése. A Szegedi Alfoldkutató Bizottság Könyvtára. III. szakoszt. közlem. 3 szám. 2, 1. 1928. 12 EPERJESSY Kálmán : Politikai és gazd. elemek a Maros folyó történetében. Károlyi Árpád emlékkönyv. Budapest 1933. 173
