Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Deli Tamás: A Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának természettudományi szakága

TISZAVILÁG IV. sősorban saját gyűjtésű tárgyakból jöttek létre. Nagy lendülettel láttak munkához a társadalmi munkában dolgozó szakemberek, így ásatásokat végeztek, néprajzi gyűjtéseket szerveztek. Az egyre gyarapodó anyagnak köszönhetően az alábbi gyűjtemények megalapítása vált szükségessé: Régiségtár, Pénz- és éremtár, Ereklyetár, Természetrajzi- és paleontológiái tár, valamint Képzőművészeti, Iparművészeti, Néprajzi tár. Nagy gondot jelentett a jelentős mennyiségű anyag elhelyezése, melyet 1912-ig a gimnázium épületében raktároztak. A Wágner József tervei alapján, 1912-ben elkészült múzeum épületében könyvtár, műterem is helyet kapott, a nagytermet hangversenyek, előadások céljára tartották fenn. A gyűjtemények átköltöztetése és az épület berendezése után a Közművelődés Házát 1914. március 28—29-én avatták fel. Az ünnepségen a Múzeum-Egyesület városi kezelésbe adta gyűjteményeit, majd hivatását betöltve hamarosan feloszlott. A nagy fellendülést követő világpolitikai események múzeumunk fejlődését megakadályozták. Az I. világháború idején első körben a gimnáziumnak kellett helyet biztosítani, mivel annak épülete katonai kórház lett. Később már a rendőrség és több hivatal is itt kapott helyet és a múzeum kénytelen volt bezárni. Legközelebb csak 1924-ben nyitotta ki kapuit az érdeklődők előtt és két évvel később már összes helyiség visszanyerte eredeti funkcióját. Ettől az időszaktól kezdve már leginkább a város tartotta fenn a múzeumot. 1932-ben Korniss Géza (1888—1960) vette át az igazgatói tisztet, kinek nevéhez kötődik a Munkácsy Mihály özvegye által felajánlott relikviák felkutatása és a múzeumba helyezése. A második világháború végétől a XX. század közepéig nem volt igazgatója az intézménynek és semmiféle múzeumi munka sem folyt. A 13/1949 sz. törvényerejű rendelet értelmében 1950 márciusától az intézmény közvetlenül a Népművelési Minisztérium irányítása alá került. Főfoglalkozású muzeológusokat alkalmaztak, akik elvégezték a revíziókat és a teljes újraleltározást. 1962-ben, a vidéki múzeumok megyei tanácsi kezelésbe adásakor a megyei szervezet központja Békéscsaba lett. Felépült a múzeum új épülete, személyi állománya bővült, szakmai osztályok alakultak (régészeti, képzőművészeti, természettudományi, helytörténeti), melyeket kiegészített az állományvédelmi, a kiállítás rendező és a közművelődési részleg.

2 2001-ig a múzeumi szervezethez tartozott a békéscsabai Szlovák Tájház is; 2009-ig pedig a biharugrai Szabó Pál Irodalmi Emlékház, a Vésztő-Mágori Csolt Monostor-Romkert és Kiállítóhely, valamint a békéscsabai Gabonamúzeum is. A Munkácsy Mihály Múzeum természettudományi gyűjteményeinek kialakulása Az 1899. július l-jén alakult Békéscsabai Múzeum-Egyesület többek között célul tűzte ki a város, illetve a vármegye természetrajzi és paleontológiái értékeinek a gyűjtését, népszerűsítését is. Egy évszázad távlatából visszapillantva Beliczay István, Zsilinszky Mihály, Tarján Tibor, Krammer Nándor és Koncsek József neve tűnik fel, 1900-1903-ban, az első ajándékozók és eladók között. A MúzeumEgyesület 1899-es megalakulását követően a paleontológiái és az ornitológiai gyűjtés dominált. A még joghallgató és alapító tag, Tarján Tibor 1902-ben közel 100 tételes madártojásgyűjteményt ajándékozott az egyesületnek. Ennek a gyűjteménynek a II. világháborút követően nyoma veszett. Ez a gesztus volt a nyitánya egy közel fél évszázados ornitológiai gyűjtőmunkának, ajándékozásnak. 2 KOCSOR János: A Békéscsabai Múzeum-Egyesület létrehozása, tevékenysége. In Grin Igor, Szatmári Imre (szerk.): Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban. Békéscsaba, 1999. 8—16. 161