Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Vas Béla: Föld és hit. Adalékok a Montágh család gazdaságához

TISZAVIIAG IV. § Vigyázó Jozefának a lánya, zichi és vásonkeöi gróf Zichy Domokosné Bolza Marietta grófnő örökölte. A grófnő 191 l-ben született Budapesten Podmaniczky János báró dédunokájaként, Vigyázó Sándor unokájaként. Tehetséges festőnek, rajzolónak ismerték kortársai. Tizenhét éves korában a Műcsarnok már kiállította képeit. Az Akadémia elleni sikeres pereskedést követően néhány évig Bécsben élt, majd hazatelepült, ahol viszont arisztokrata származása miatt a kommunista évek alatt kitelepítették, sőt, 1961-ben hatévi börtönre ítélték, ahonnan két év múlva amnesztiával szabadult. Meghurcoltatásaiért sohasem neheztelt hazájára, a 70-es években is többször hazalátogatott, és kiállított. 1996 nyarán hunyt el.

1" Tőle bérelt továbbra is Montágh Ákos 1935-ben 1035 katasztrális holdat. A martfűi határban lévő magtára az 1980-as évek elején égett le. Eredeti állapotában emeletes, tégla falazatú, cseréptetős épület volt, melyet 1949ben a földbirtokreform során a Tiszaföldvári Földműves Szövetkezet tulajdonába adtak. A leégett magtár romjainak elhordásakor bontották le a rossz állapotú gazdasági épületeket, és az egykori kúriát is. A Montágh-major helyén ma szántóföld található.

2" Pedig az egykor szebb napokat megért birtok neve bevonult a gazdasági élet történelmébe is. Mert Magyarország és Szolnok megye ipari kisvasútjainak jó része ma már csak történelem. Megyénkben szinte mind megszűnt, 2010-ben a tiszakécskei mint turistalátványosság üzemel. Montágh Lipót és Montágh Ákos kisvasútja Pusztakengyel állomástól indult ki, és a törökszentmiklós—tiszaföldvári úttal párhuzamosan haladt majorjukba. Itt több csonka vágányra ágazva érte el az uradalom épületeit. A 600 mm nyomtávú kisvasút üzemelését a Közlekedésügyi Minisztérium 79293/1924. VII. sz. alatt engedélyezték. A martfűi Cikta cipőgyár építését megelőző tereprajz szerint Montágh Ákos kisvasútja 1939-ben bekapcsolódott Martfűn a Pusztatenyő— Kunszentmárton vasútvonalba. Az 1947-es, Gazdasági vasutak Jász-Nagykun-Szolnok megyében című kimutatás szerint a gazdasági kisvasutak adatai a következők voltak a Montágh birtokok közelében: Kengyel Montágh major — Kengyel vasútállomás 4000 m TiszafÖldvár-Martfű vasútállomás — Szarka-féle gazdasági magtár 8000 m TiszafÖldvár-szarvasi földút — Zichy-féle gazdasági magtár 1000 m Tiszaföldvár Mariháza vasútállomás — Kövér-féle gazdasági magtár 1000 m Ezek a kisvasutak olyan jó állapotban vészelték át a II. világháborút, hogy 1948. szeptember 2-án a megyeházi gyűlésen az „Országos Gazdasági Vasúti újjáépítési terv" elkészítéséhez a megyében ideiglenesen működő „Közlekedési Tanács" ülésén arról döntöttek, hogy a már meglévő Martfű — Hék-puszta vonal felhasználásával 1950-ben 20 km új vonalrészt építenek Martfű — Hék-puszta — Mesterszállás megállóval. Ez a vonal ment át Montágh Ákos birtokán.

2

1 Adutok Az 1910-es népszámlálás során Montágh Lipót martfűi uradalmában 356 magyar nemzetiségű lakost írtak össze. Vallásukat tekintve: 237 fő római katolikus 95 fő református 22 fö evangélikus 2 fő izraelita. Összehasonlításként közlöm a többi meghatározó martfűi nagybirtok létszámát is: Laczkó Gusztáv téglagyár-tulajdonos tanyáján 221 magyar nemzetiségű lakost, Kövér János gazdaságában pedig 185 lakost számláltak. 19 SZABÓ Anikó: Kalandos életű festőművész kiállítása Rákoscsaba-Újtelepen. Inn.: Hírhozó A XVII. Kerületi önkormányzat lapja. Budapest, 2006. február XVI. Évf. 2. sz. 11. o. 20 VIRÁG Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7. kötet Budapest 2005. 194. o. 21 SZIKSZA1 Mihály: Keskenynyomtávú vasutak Jász-Nagykun-Szolnok megyében Inn.: Zounuk 16. sz. Szolnok Megyei Levéltár évkönyve 2001. 121—141 o. 63