Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szabó László: Balogh László, a nyelvész
ÉRTEKEZÉSE K veit, őt foglalkoztató témája a Kraszna szó eredete, a Kraszna és az Ecsedi láppal kapcsolatos, nyelvészeti, ősföldrajzi elemzése volt. A másik, amire jól emlékezem, a futtatott költő, Bihari Sándor néhány vesének ronggyá elemzése nyelvi-stilisztikai szempontból. A hazug költői alapállás, a semmit mondó silány szókincs, erőltetettség és akarnokság csontváza maradt meg a lepel, a felső rétegek lerántása, lehámozása után. A gyenge Bárányi Ferencet is alulmúló költő képét állította elénk pillanatok alatt. Nem kívánom e helyt ismét előadni azt, amit róla 1994-ben már leírtam az Új Néplap április 23. szombati számában A közelmúlt emlékeiből című szatirikus hangvételű igaz történeteimben Vogulul beszélő költő a KÖJÁL-nál szösszenetben. Legyen elég annyi fennszóval, hogy a kádári puha diktatúra közbeszólt. Helyi nagyságok — itt most a fekete arkangyal nevét is leírom: Kovács Rózsa — előbb megtagadták a már ide ígért tanácsi mikrobuszt igen átlátszó ürüggyel, majd hívattak a pártbizottságra, tanácsra, ahol arra kértek, hogy szakítsak meg minden kapcsolatot ezzel az ellenforradalmárral, fasiszta csavargóval. Mivel ekkortájt készítettük elő a jászdózsai kutatást, amely a Jászságba került palócok, illetve a Jászságot ért palóc hatást állította a kutatás középpontjába, természetes volt, hogy Balogh Lászlóra is számítottunk. Kulcsfejezet lehetett volna az övé, hiszen leginkább a nyelvi hatás mutatható ki, mérhető annak súlya alapján a kapcsolat intenzitásajellege. O azonban úgy érezte ismét megalázták ebben a megyében és bezárkózott. Jóllehet több, népnyelvi szempontból hiteles néprajzi szöveget küldtünk el neki magnetofonszalagon, hogy lejegyezze, elemezze, nem is reagált leveleinkre. Baktalórántházán és környékén a VATI megbízásából végeztünk Szabó Istvánnal együtt népi műemlékfelmérést. O ekkor már visszakapva a tanítás jogát a rohodi általános iskolában tanított. Két falunyira volt új állomáshelye Baktalórántházától és szülőföldjétől, Szamosszegtől is. Elgyalogoltunk egy forró nyári napon, hogy meglátogassuk, de mert vakáció volt, nem leltük otthon. Otthagyott levelünkre sem reagált, csak hírét hallottuk. Éspedig jó hírét. Valóságos honismereti műhelyt hozott létre kis tanítványaival, kik országos pályázatokon nyertek el díjakat. Maga pedig Szamosszeg nyelvi múltjával, néprajzával foglalkozott a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a debreceni Nyelvészeti Intézet pártfogásával, s ugyanitt kapott publikálási lehetőséget is. Amikor új szelek kezdtek fújdogálni, s ismét tavaszodni kezd, megindulnak testében, lelkében a már-már kiszáradt költészetet tápláló, éltető nedvek is. 1989-től ismét verseket ír, remény tölti el a magyarság és saját jövője iránt. A búvó patak felszínre tör és életének új korszaka indul meg. Magában rendezi a történteket, megbocsát, s egyben bízik, reménykedik. Szinte hihetetlen, hogy élete utolsó négy évében több mint 600 verset írt, amit négy kötetbe rendezett, de aminek megjelenését hiába várta. Az úgynevezett rendszerváltás nem azt hozta, amit várt. Sem a nemzetnek, sem neki magának. Amikor pedig a rádióban hallotta, hogy Horn Gyula koszorúzza meg Nagy Imre sírját feljajdul, és elnémul. Még nem egészen egy évet él. Nem a börtönverések szervezetében maradt nyomai, hanem a reménytelenség vitte sírba. Egyik utolsó versében írja: Gyomromban korog a kenyér éhe, kiürült lelkemben kong a semmi, átokvilágból itt nem lehet most csak ábrándvilágba átalmenni. (Hatvannégy évesen) Jelentős költői életművet hagyott hátra, noha szinte tele batyuval távozott. Tehetség volt, igaz ember, aki életét és vérét adta, hogy szentséges hona tisztának és szabadnak megmaradjon. Akik ismerték igaz emberként tisztelték, s őrzik emlékét. Balogh Lászlónak van egy másik életműve is, amit elsősorban a nyelvészek ismernek és becsülnek, de méltányolja a néprajztudomány is. Erről a Balogh Lászlóról már eddig is bőven szóltam ugyan, de mégis keveset mondtam, hiszen a nyelvész sorsa, életének nehéz, lehetőségeinek szűk volta volt inkább a tárgy. Nyelvészeti írásai négy témakörbe illeszthetők: a) névtan, ahol a földrajzi neveké az elsőség b) Szamosszeg nyelvjárási sajátosságainak kutatása c) szófejtések, szó és szólásmagyarázatok d) elmélet, módszertan a) Névtan. Tiszaföldvárra kerülve szinte 52
