Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Németh Gyuláné Kalóz Márta: Séták Tiszaföldváron 1939 - 40 környékén
TISZA VILÁG T V. hajba kaptak a lassan gyöngyöző, aranyszínű tyúkhúsleves mellett. Egyikőjük panaszra ment anyukámhoz, akinek el kellett vállalni a döntőbíró szerepét, mégpedig úgy, hogy az érkező vendégek ne vegyék észre, hogy nincs teljes összhang a szabadtéri konyhában. Már nem emlékszem, hogyan, de csodálatra méltó gyorsasággal és nagy diplomáciai érzékkel úgy tett igazságot, hogy egyik asszony sem sértődött meg, sőt mindegyik úgy érezte, hogy neki van igaza. A húsleves pedig kitűnően sikerült, mint ahogy az egész rendezvény is. A társaság diákkorú tagjai a színpadon lévő asztaloknál kaptak helyet. Onnan néztük az ebéd után kialakult táncmulatságot, ami azért is érdekes volt, mert a gimnáziumi tanáraink is ott ropták. A lakoma után maradtak tartós élelmiszerek, krumpli, zöldségfélék, tészta, sütemények. Ezekből az elkövetkező napokban csomagot készítettek, és valamilyen intézetnek elküldték, ahol biztosan nagyon jól jött egy kis segítség. Színi Béla jó papnak bizonyult. A sokoldalú, művészi tehetséggel, jó kézügyességgel megáldott lelkész szép faragványaival megújította a templomot. Prédikációi a mindennapi élet dolgaival foglalkoztak, mindenki számára érthető nyelven. Beszédein átsütött színes egyénisége. Költői képekben gazdag, tanulságos intelmeit élvezet volt hallgatni. Tanulni lehetett tőle a szép magyar beszédet. Az itteni paraszti környezetben nagyon vonzó volt föld és természet szeretete. Ismerte a földdel foglalkozók munkáit, gondjait és az őket körülvevő élővilágot. Szabad idejében szívesen festette azokat. Ide kívánkozik, hogy dr. Gál Lajosról is írjak, mert eszembe jutott. 1932 karácsonyán én voltam az első, akit itt Tiszaföldváron keresztelt. Míg Béla bácsi egy közvetlen, barátságos, Gál Lajos távolságtartó, fensőbbséges ember volt. Prédikációi kimértek, szerkesztettek, kioktatók voltak, és filozófiai magasságokban jártak. Én nem láttam, de úgy mondták, hogy nyáridőben lesétált a határ dűlőútjaira és ott készülgetett gondolatban a következő igehirdetésre. Egy ilyen sétához kapcsolódik az a történet, amit róla hallottunk. Igaz-e, nem tudom, de jó. Egy dinnyeföld mellett találkozott Vincze Tamással, akivel beszédbe elegyedett a dinnyetermésről. Kiderült, hogy szereti a dinnyét, mire Tamás megkérdezte: „megkínálhatom nagytiszteletű úr? Enne egy kis jó dinnyét?" „Ha választ egy jót, szívesen" hangzott a válasz. Letelepedtek a gunyhó mellé és jóízűen elfogyasztottak egy jókorát. Végére érve Tamás megkérdezte: „ízlett, nagytiszteletű úr?" „Nagyon jó volt, köszönöm a megvendégelést." Ekkor Tamás felpattant és a következőt mondta: „na most aztán szedjük a lábunkat, fussunk nagytiszteletű úr, mert bármelyik percben jöhet a föld gazdája!" Hogy erre mit mondott Gál Lajos, arról már nem szól a fáma. IIa már a papoknál tartunk, szívesen megemlékezek még egyről, egy segédlelkészről. Talán a harmincas évek végén hirdettek pályázatot egy segédlelkészi állásra. Több pályázó közül Szabó Gyulát választották. Nem tudom mi volt a menete a kiválasztásnak, de volt egy istentisztelet, amit neki kellett tartani. Ez után hallottam, hogy apukám a presbitertársakkal megállapította, hogy nagyon szép, zengő hangja van. Ha a főúti sétán teszünk egy kis kitérőt az Iskola útra, a saroktól 2 háznyira volt az egyháznak egy hold szőlője, a végén lakóház. Ebben lakott pár évig Szabó Gyuía. Nemcsak szép hangja volt, de jó előadó és barátkozó természetű, népszerű embernek bizonyult. Nagyon jól tudott bánni a gyerekekkel, fiatalokkal. Csapatosan jártunk hozzá és csodáltuk milyen messze hajítja a gerelyt, röpíti a diszkoszt. Megmutatta a súlyzókat, amikkel edzett. Nála mindig vidámság volt, nagyokat nevettünk, jól szórakoztunk, és mikor indultunk haza, kaptunk egy-egy szép kis képet egy nagy perforált lapról, amit magunk választhattunk ki. A képen egy kis rövid bibliai idézet volt. Ő volt a vezetője annak a fiatal csapatnak, amelyik egy április l-re virradó éjjel összecserélgette a könnyebben leszerelhető cégtáblákat a környéken. így lett a kovácsműhelyből hentesüzlet, a borbélymühelyből kocsma, stb. Pár napig ezen derültek az érintettek, de főleg akiknek nem jutott a tréfából. Azt hiszem veszített vele a község, amikor megnősült, elvette Sziki Marikát és elment Dunántúlra. Az Öregkör mellett épített házat üzlethelyiséggel B Nagy István, akiről már írtam. Róla eszembe jutott egy történet. Üzletünk, főleg a ráérősebb téli időszakban a társas kapcsolatok színhelye is volt. Az állandó vevőkör egyes tagjai szívesen időztek egy kis beszélgetésre, tréfálkozásra. Egyik délután B Nagy Pista bácsi 125
