Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: Adalékok a nemesi családok történetéhez a török hódítás előtti Tiszazugban
I ERTEKEZESEK nyomán alakult ki a XVI. század közepi magyar összeírásokban Gyalun említett gyalui véka nevű űrmérték, ami a simándi quartaléval (20,79 liter) egyezett. 7 0 Vass Lászlót 1552 elején a temesvári udvarbírói tisztre jelölték, de azt Losonci István kapta, míg ö a gyulai vár hasonló tisztét nyerte el. 7 1 1553 nyarán I. Ferdinánd a Habsburg kézbe került Erdélyben a sókamarák, bánya- és pénzügyek élére két személyt kívánt kinevezni a vajdák mellé. Az egyik gyalui Vass László volt, akit már korábban hadi mustra- és élelmezési mesternek ajánlott. Végül Vass a dési sókamara élére került, ami —mivel Erdély fő jövedelemforrása a só volt — különösen fontos megbízatásnak számított. Pár hónap elteltével ezt még magasabb beosztás követte, mivel a lemondott Haller helyett ő lett az erdélyi jövedelemigazgató, akinek kezén a tartomány összes jövedelme keresztülment. 2 A dési sókamaraságot öccsének, Antalnak engedte át, ám a hivatalok nem váltották be a reményeket. Vass László a jövedelmeket lefoglaló erdélyi vajdákkal, az egri hős Dobó Istvánnal és Kendy Ferenccel nem tudott kijönni, katonai erejükkel szemben pedig tehetetlen volt. Már egy év után a felmentését kérte, majd 1555-ben Ferenc öccsét Magyarországra küldte, hogy ott állást szerezzen neki. 7 . Végül 1556-ban Erdély nemessége visszahívta János Zsigmondot, és a Habsburg uralommal Vassék erdélyi karrierje is véget ért. A család férfitagjai ezt nem sokkal élték túl, 1558-ra valamennyien elhaltak. 1558. március 10-én 1. Ferdinánd a kihalt Vassok (László, Márton, Mihály, Antal) javait (Gyalu, Istvánháza, Nagyrév, Cibakháza Külső-Szolnokban, Bökény Csongrádban) csömöri Zay Ferencnek adta, 4 de 1561-ben az itteni javakat még az özvegyek birtokolták. Vass Lászlóné kezén Gyalun 10, Cibakházán, Sápon (Tiszavagy Monostoros-) és Nagyréven l-l, Istvánházán 2, míg Vass Mihályné tulajdonában Cibakházán, Istvánházán l-l, Sápon 3, Gyalun pedig 5 porta volt, de a Csongrád megyei Bökényen és Tőkén is bírtak bizonyos részekkel. 5. Két szomszédos kolbázszéki kapitányi család: - a Layosok és a Lőrinciek A Tiszazug északról Homokszállás, keletről Kunszentmárton révén közvetlenül is érintkezett kun területekkel, bár csak két szálláskapitányi család kapcsán sejthető közelebbi kapcsolat az itteni nemesekkel, a Layosok és Lőrinciek esetében. Hatházi Scibes kun előkelő fiai (Balázs, János és Mihály) 1352-ben I. Lajos által megnemesített személyként tűnnek fel, akik nemes Bői Miklóstól a Heves megyei Kenderest megvették. Mivel azonban a Bői família más tagjainak is volt itt érdekeltségük, az eladás fél évszázados perhez vezetett, és végül 1404-ben a Bőiek Scibes unokáitól a birtokot folyó áron visszaváltották. 7 6 Utóbbiak közül Scibes fia Balázs fiai Lajos és Lőrinc emelhetők ki, akik véleményünk szerint a két kapitányi család ősei és névadói voltak. Utódaik Kenderes visszaszerzésével is megpróbálkoztak, de 1432— 1436 között Szentmártoni Lajos fia Jakab és Bábockai Lőrinc fia László beiktatásának a Bőiek sikerrel ellenálltak. 7 7 A jelek szerint Lajos leszármazottai a Körös menti Kunszent69 BÁRTFAI SZABÓ László é.n. (N.R.A. 258: 31.) 70 BÁN Péter 1984. 45-47. 71 SCHERER Ferenc 1938. 124.; KENYERES István 1997. 130. 72 OBORNI Teréz 2002. 54., 80—82., 92., 123. 73 OBORNI Teréz 2002. 126—131. 74 OL. Királyi Könyv III. 483., 527. 75 MAKSAY Ferenc 1990. 447—450. 76 GYÁRFÁS István 1870. III. 173-178., 529., 540—548. 77 KO. II. 144—145.,171—172.; Dl. 99.635. 102