Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szikszai Mihály: A Tiszazug kapujában (Tiszaföldvár közlekedéstörténete)

tozó rész Tóth Károly és Erdei Pál között oszlott meg. A martfű pusztai rész már a tiszaföldvári útibizottság hatáskörét képezte, itt Kiss János gondozta a rábízott útszakaszt.

1 A vasútállomáshoz vezető út kiépítését 1893-ban végezték el. Ez az út épült ki először a vármegyei útalap segítségével, teljes hossza 3,49 km volt. A községházától a falu határáig terjedő 1,68 km-es részt Braun József vállalkozó készítette cyklopskő burkolattal. A falu szélétől a vasútállomásig vezető 1,8 km hosszú részt makadám burkolattal látták el. Ezt a munkát Hofbauer és Lehner budapesti vállalkozók kapták meg.

19 1898-ban Magyar János járási útbiztos nyugállományba vonult. A főszolgabíró úgy gondolta elérkezett az idő, hogy megpróbálja a járási útbiztosi áthelyeztetni a járási székhelyre. Március 22-én kelt levelében kérte az alispánt, hogy vizsgálja felül a járási útbiztos székhelyének elhelyezését. Cibakházát egyetlen megyei út sem érinti, ezzel szemben Tiszaföldváron három törvényhatósági út is megtalálható. Az egyik a szolnok—kunszentmártoni, a másik a tiszaföldvár—tiszaugi és a tiszaföldvári vasúti hozzájáró út. (Ehhez tudnunk kell, hogy a szolnok—kunszentmártoni út ekkor még végig a vasút nyomvonalát követte az állomásig, itt egy leágazása a vasúti hozzájáró úttal vezetett a községbe, majd haladt tovább Cibakháza—Tiszaug irányába.) Az alispán a javaslatot a megyegyűlés elé terjesztette, és a vármegye törvényhatósági bizottsága 1898. május 26-i közgyűlésén határozatot hozott, hogy a tiszai alsójárás vármegyei útbiztosi székhelvét Cibakházáról 20 Tiszaföldvárra helyezze át. Az 1902-es úthálózati revíziót követően a Szolnok—Tiszaug—Kunszentmárton megyei út a mai 442. számú főút nyomvonalát követve már Tiszaföldvár területén haladt át. A másik megyei út, a tiszaföldvár—mezőtúri útvonal a vasútállomástól északra fordulva egy rövid szakaszon még követte a régi szolnok—kunszentmártoni út vonalát. Az út Martfű puszta—Kun szentmárton közti szakasza (a vasútvonal mellett haladva) ezután egyre jobban vesztett jelentőségéből, igaz a Kungyalu—Kunszentmárton közti részt később kiépítették, az út többi része elhanyagolt maradt. A szolnok—kunszentmártoni megyei út kiépítésére 1904-ben került sor. 1925-ben a községnek 3 vasúti megállója és 3 kisvasútja volt. A Tisza jobb partján lévő településekkel a vezsenyi komp biztosított összeköttetést. A Tisza folyón Földvár hajóállomással is rendelkezett. Közutak kapcsolták össze Szolnokkal, Cibakházával és a Tiszazug községeivel.

21 A falut körbeölelték a nagybirtokok és a tanyás települések. Ezek 3 nagyobb központban csoportosultak. Az első helyen Martfűt találjuk. Területe 3400 hold volt, lélekszáma 782 fő. Itt található Kövér Aladár, Kövér János tanyája, a Montág bérlet, Szobotka tanya, Martfűi Téglagyár, a vitézi telkek és a Zsófia-halom. A körzetben legalább 15 tanya ismert. Közlekedési adottságai hasonlóak Földvárhoz, itt vezetett a szolnok—tiszaföldvári törvényhatósági makadám út, és a Szolnok—Kunszentmárton közötti vasútvonal, amelynek állomása volt Martfűn és a hajókikötő is mindössze 3 km-re található a Tiszán. A körzet legnagyobb birtokosa Kövér János volt. Országos hírűnek mondták még a Szobotka-féle tehenészetet, amelynek „Martfűi tej és vaj" márkanevű termékei országszerte ismertek voltak. A vasútállomás mellett egytantermes népiskolában folyt az oktatás. A következő körzet a Hék—Jókút—Közös tanya—Csorcsány—Törökhalom által alkotott rész, ahol legalább 30 épület emelkedett ki elszórtan a pusztából. Területe 5151 hold volt; és 579 fő élt itt. A hitélet gyakorlására egy kápolnát építettek itt és volt egy iskolája is, a héki iskola. A területen vezetett keresztül a Tiszaföldvár—Mezőtúr közötti megyei makadámút. Vasútállomása — a Martfűi állomás — 5 km távolságra feküdt. Schwartz Gyula és Reisner Béla volt a két legnagyobb földterülettel rendelkező birtokos. A harmadik körzet a Kunhalom—Özénhalom—Zsiger által alkotott 2600 holdnyi terület volt. Lélekszáma mindössze 376 főt tett ki. Közlekedési adottságai rosszabbak, 18 SZML. Alispáni ir. 5689/1910. 19 Közig. Biz. 591/1893 20 Alispáni ir. VIII 216/1898. 21 SZML. KL. 7/1926.