Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: Az erdős Tiszazugért

erdövédő törvények szigorú, határozott végrehajtásával. A Tiszazug északi és déli határsávján található egy-egy nagy csemetekert. Egyik a Tisza hullámterén Martfű alatt, a vezsenyi kompnál, a másik barna mezőségi talajon Kunszentmárton mellett. Minden községben hasznos lenne egy. Csemetekertnek igen alkalmas a tiszakürti Arborétum, őspark területe, illetve környéke, esetleg néhány hold szántóföld feláldozásával is. Csodálatosan szép természeti terület ez az Arborétum Tiszakürt és a Tisza gátja között. Gazdag képzelettel, jó ízléssel telepített parkszerű erdő. Rengeteg különféle fa, bokor, cserje és fű-fajta található itt. Valóságos múzeuma lehetne a botanikusoknak, a növényekkel foglalkozó szakembereknek, azoknak, akik szívügyüknek tekintik az Alföld fásítását, az idevonatkozó kísérletek végzését. Tiszakürtön azonban nem törődnek ezzel, a magában nagy lehetőségeket rejtő Arborétummal! Röviden: ebben a nagyra hívatott parkszerű erdőben valóságos fa-gyilkolás folyik. Ahelyett, hogy az illetékesek gondoskodnának a terület jó körülhatárolásáról, őrzéséről, a háború és a lelketlen fa pusztító emberek okozta hiányok fokozatos pótlásáról, hagyják, hogy évről-évre pusztuljon, ritkuljon ez a szép erdészeti költemény. A Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi Tanácsának feltétlenül meg kellene vizsgálnia ezt a szép Arborétumot, s megvédése érdekében el kellene végeztetnie a legfontosabb feladatokat. Ezek a feladatok a következők: 1. A terület erős és magas kerítéssel történő elzárása. Nem nagyon dúskálunk az Alföldön erdőkben. A kerítés Tiszakürtön is megérteti ezt. 2. Szakképzett erdőőr rendszeresítése fegyverhasználati joggal, hogy képes legyen megvédeni azt a társadalmi tulajdont, amely fontos kísérleti bázisa lehet az Alföld és a Tiszazug fásításának. 3. Egy tudományos kutató időszakos itttartózkodása a kipusztított fák pótlásának, az erdő továbbfejlesztésének megszervezése érdekében. Mindenekelőtt azonban meg kell szervezni az Arborétum könyörtelen, szigorú őrzését! Síró kedve támad az embernek, ha a fa és növényszerető tiszakürtiek — mert ilyenek is akadnak — panaszát hallgatja. Ezek az emberek elmondják, milyen barbár és vandál pusztítás folyik itt. Jómagam is láttam a friss gödröket, a fa pusztítást, de nem láttam egyetlen utána telepítést sem. A karácsonyfától a diadalkapuig és a tűzifáig minden kikerül innen, helyükbe azonban semmi sem. Pedig itt, közvetlenül a Tisza gátja mellett az árterületi talajon jó kísérleteket lehetne folytatni a tervezett erdőpászták, erdősávok, erdőövezetek sikeres telepítése érdekében. Persze sok pénzbe kerülne a kerítés, az erdőőr fizetése. Gondoljanak azonban az illetékesek, akiktől az Arborétumnak további sorsa függ, arra, hogy ezzel nemcsak a mának építünk, hanem a jövőnek is. Nem azért lett ez a park a nép tulajdona, hogy különféle ürügyekkel lelketlenül kivágják a fáit, hanem azért, s csak azért, hogy a nép jólétének szolgálatába állítsuk. Előfordult, hogy 40—50 éves ezüstfenyőt majdnem derékban vágtak el karácsonyfának — „közcélra" — A környező falvak innen látják el magukat minden decemberben karácsonyfával. Két éve a legszebb lucfenyőt vágták ki tüzelőnek. Drága, külföldről származott fákat és bokrokat irtanak ki „tisztítás" címén. Lefűrészelik a nagy ágakat, emiatt a fa kiszárad, s már meg is van a hivatalok indoklása a kivágásra. A diófákról ágastól szedik a diót. Mindezt évek óta tűrik a tiszakürti vezetők, akik ahelyett, hogy a régi sportpályát erdősítették volna, sportpályát telepítettek a parkba azon a címen, hogy a park a népé. Igen a népé, de nem azért, hogy tönkretegyük, hanem azért hogy felhasználjuk a további fejlődés alapjának! A fásítás kérdése íróasztalnál kiagyalt fikció marad, ha az illetékes szervek nem szólnak bele drákói szigorúsággal a járványszerű fa pusztításba. Minden egyes fa- társadalmi tulajdon. Azt szeretnénk elérni, hogy hazánk erdőterülete néhány évtized alatt 25% növekedjen s nem azt, hogy a meglévő 11,9 % csökkenjen. A társadalmi tulajdon megbecsülésének érvényt kell szerezni. Különben a társadalmi munka, a szép tervek, a beruházások, a lelkesedés, a jóindulat, mind-mind haszontalan. A Tiszazug népe, tanácsai, a Hazafias Népfront helyi bizottságai, tömegszervezetei vegyék kezükbe a fásítás ügyét. Nagy és szép tettet hajtanak végre vele saját maguknak, a Tiszazug és egész hazánk érdekében.