Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Lovas Márton: A természettudományos kutatások története Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében (A Déri Múzeum természettudományi gyűjteményének kialakulása)

4. ábra. Dr. Ötvös János, a Déri Múzeum természettudományi gyűjteményének legendás munkatársa (Fotó: Lovas Márton) addig egységes természetrajzi tanszék kettéosztásával fizika—matematika és növény-ásvány—vegytan tanszékre. Az utóbbi tanszék első professzora Kerekes Ferenc lett. Munkássága inkább a matematika és a kémia tudományának müvelésére szorítkozott, s elért eredményei alapján 1837-ben akadémikussá is megválasztották. 1839-tól 1847-ig Csécsi Nagy Imre (1804—1847) lett a professzor. Ő főként geológiával foglalkozott. „Földünk és néhány nevezetesebb ásvány természetrajza" című, 1848-ban, Debrecenben megjelent munkájában a paleozoológiának is szentelt egy részt. O is tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Gyűjtemények összeállításával nem foglalkozott, sőt egyenesen ellenezte azt. Az első természettudományi gyűjtemények felállítása, s ezzel a természettudományos múzeológia kezdetei Lugossy József {\812— 1884) professzor nevéhez köthetők. Érdekes módon ő volt a nyelvész professzora a Kollégiumnak, akadémiai tagságát is ilyen irányú munkássága alapján nyerte, mégis összeállított egy 262 genusból és 727 fajból álló bogárgyűjteményt. Rendszeresen levelezett a korszak rovartan tudósaival. Gyűjteményének leltára Hanák Jánoshoz, a korszak egyik legnagyobb zoológusához 1847. március 9-én írt levelében maradt fenn. A fajok identifikálásához igénybe vette Fridvalszky Imre segítségét is. A szabadságharc bukása után Lugossy felhagyott a bogarászattal. Ennek okát csupán találgathatjuk, valószínűleg Hanák János halála és a politikai helyzet egyaránt szerepet játszhatott ebben. 1856-ban az addig nevelősködő Kovács János (1816—1906) a Kollégium tanára lett. Igazából ő a rendkívül gazdag természettudományi gyűjtemény megalapítója. Kortársai előtt, mint az első tudományos tevékenységet (ásvány, kőzet, növény, rovar, madárgyűjtést) folytató Afrika-kutató vált ismertté. Afrikai útjáról 55 levélben számol be tanítványa szüleinek, akik gyenge egészségű fiukat, Tisza Domonkost Kovács kíséretében küldték el egyéves egyiptomi útra. Az 1856-ban véget ért utazásról 440 darabból álló ásvány-, növény-, és állatgyűjteményt hozott haza, melyet a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Arra a korra is jellemző, hogy a hazaszállítás költségeit, 384 forintot a Természettudományi Társulat tagjai adták össze. Utazásukról a Kollégium Évkönyvében is beszámolt. Debrecen környéki gyűjtéseit igyekezett publikálni. A Zelizy Dániel szerkesztésében megjelent „Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása" című monográfiában ő ismertette a környék gerinces állatvilágát. Kovács János kor- és tanártársa Török József (1813—1894) orvos. Akadémikussá választásakor Debrecen földtani viszonyairól tartott előadást. Számos kortársához hasonlóan polihisztorként botanikával, zoológiával, elsősorban entomológiával, leginkább bogarakkal, Coleopterákkal és egyenesszárnyúakkal, Orthopterákkal foglalkozott. Létrehozott egy szép rovartani gyűjteményt. Debrecen rovarfaunáját több tanulmányában ismertette: 1864, 1882. Meghatározásainál a tudományos pontosságra törekedett, ezért ő is igénybe vette kortársai: Fridvalszky János, Mocsáry Sándor, Horváth Géza segítségét és tanácsait. A Debreceni Református Kollégium tanárainak tudományos munkái, valamint természettudományos gyűjtőmunkái a XIX. század végére szép és gazdag „természettudományos