Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Szikszai Mihály: A Tiszazug kapujában (Tiszaföldvár közlekedéstörténete)
" községből 50 tagú küldöttség kereste fel a kereskedelmi minisztert és kérték ne a Tiszaföldvár—Öcsöd hanem a Cibakháza—Öcsöd közötti utat építse ki. Ezt már Tiszaföldvár sem nézte tétlenül: ők a megye alispánjához és főispánjához indítottak 8 tagú delegációt. A főispán ígéretet tett, hogy a saját felelősségére megakadályozza a cibakháza—öcsödi út kiépítését és személyesen megy a miniszterhez. A földváriakat támogatásáról biztosította Léderer Miklós földbirtokos is. 23 1938-ban részben teljesült mindkét község kérelme. A megye kiépítette — állami támogatás felhasználásával — a tiszaföldvár—homoki vasúti hozzájáró utat. A közvetlen kapcsolat Öcsöddel burkolt úton keresztül nem valósult meg. A Kereskedelmi Minisztérium 70846/ 1934. sz. rendeletével megállapította Magyarország főközlekedési úthálózatát. A Tiszaföldváron átvezető szolnok—tiszainokai III. rendű főutat ezután nevezték el 411. számú útnak. Ez az elnevezés 1948-ban módosult 44. számú szolnok—kunszentmártoni főközlekedési útra. 26 Az út napjainkban ismét III. rendű és a 442. számot viseli. A község külterületén található közdűlő utakat 1936-ben mérték fel. Az akkori kimutatások 37 dűlőutat említettek összesen 92 km hosszúságban. 27 Az 1930-as évek végén egész Tiszaföldvárt felbolygatta egy esemény, amely a későbbiekben kihatott a falu, de még inkább a majdan önálló Martfű fejlődésére. Ez pedig a Bata-féle CIKTA megjelenése volt a községben. A Bata Tamás alapította cipőgyártó cég nemcsak Csehszlovákiában uralta a piacot, de gyártmányai eljutottak a világ minden országába. A Bata-konszern „a koronázatlan cipőkirály" az egész világot átfogó cipőgyártási és értékesítési monopóliumot fejlesztett ki. Érdeklődése Magyarországot sem kerülte el, ezért 1938-ban megalakították a CIKTA Kft-t. Bata egy új gyárat kívánt telepíteni hazánkba. Választása először a Duna partjára esett, ahol legkedvezőbbek a közlekedési viszonyok. A magyar kormány ahhoz kötötte támogatását, hogy egy kevésbé iparosított területen épüljön fel az üzem. Bata választása így esett Tiszaföld vár határában Martfű-pusztára. Ez a hely különösen alkalmasnak mutatkozott új gyártelep létesítésére. A fővárostól kb. 130 km távolságra feküdt, a megyeszékhelytől pedig elég távol, hogy a szervezkedő munkásság ne tudja befolyását érvényesíteni. Adva volt a Szolnok—Szentes vasútvonal, a szolnok—kunszentmártoni kövesút. A Tisza fontos volt egyrészt ipari segédanyagot biztosító folyamként; másrészt, mint vízi út. Az országgyűlés megszavazta a Duna-Tisza csatorna létesítését, amely Csepeltől indult volna ki és Martfűtől 15 km-re, Nagyrévnél csatlakozott a Tiszába. A kiválasztott földterület Szobotka Dezsőné birtokához tartozott. Az 593 hold ingatlant Batáék 325 ezer pengőért vették meg. A partszakasz hajókikötőnek és repülőtérnek is alkalmasnak bizonyult. A gyár helyét egy bizottság a helyszínen választotta ki az út, a vasút és a folyó találkozásánál. Bata nagyszabású tervet készített a gyárteleppel kapcsolatban. Az üzemet város nagyságúra kívánta növelni. Tiszaföldváron pedig még villamosközlekedést is tervezett. Képviselői megkeresték a főszolgabírót és Jeskó János főjegyzőt is. Ismertették elképzeléseiket és kérték a község támogatását. 1940. november 2-án a községházán gyűlést tartottak, ahol a CIKTA képviseletében megjelent dr. Mohácsy János ügyvezető igazgató és titkára Kubivits Ágoston. Az értekezletre meghívták Kövér János országgyűlési képviselőt is. A cég képviselőivel lezajló tárgyalásra a képviselőtestület, a bíró és a főjegyző mellé 5 tagú bizottságot jelölt ki. A cipőgyár szóvivője ismertette a gyáralapítási tervet a képviselőtestülettel. A község a számos kedvezményt biztosított. Tizenöt évre elengedték a kereseti adót, a községi pótadót, az 1 %-os vagyonátruházási illetéket, és öt évig nem kellett fizetni az alkalmazottak kereseti adójának felét. Cserébe Batáék ígéretet tettek, hogy az építkezésnél elsősorban tiszaföldvári lakosokat alkalmaznak." 8 25 Tiszaföldvár és Vidéke 1932. 11.sz 26 SZML Államépítészeti Hivatal Szolnok ir. 352/1948 27 SZML. Alispáni ir. 885/1937 28 SZML.Tiszaföldvár T. ü. jzkv. 99/1940- HEGEDŰS Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű. Szolnok—Martfű, 1974.
