Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Szikszai Mihály: A Tiszazug kapujában (Tiszaföldvár közlekedéstörténete)
mint az előző kettőé, a tiszaföldvár—mesterszállás—öcsödi törvényhatósági földúton lehet megközelíteni. Dr. Gött Zoltánnak és a Léderer-testvéréknek voltak itt nagy birtokai."" 1926-ban Juhász János és Szegedi István vállalkozók autóbuszokat indítottak a Tiszazug közlekedésének javítására. A vállalkozásnak 6 autóbusza volt. A Tiszakürt-Szolnok városház közti útvonalon közlekedő B 39-195 rendszámú jármű betért Földvárra is, míg a B 39-158-es Tiszakürt—Tiszaföldvár vasútállomás között szállította az utasokat. Az 1930-as években a Szolnok—Tiszaföldvár közötti utat 1 Pengő 60 fillérért lehetett megtenni. Utóbb Lelesz János a Tiszaföldvár—Kunszentmárton közti útvonalon kapott engedélyt autóbuszjáratok indítására. 1933. január 25-én indult Deim Károly omnibuszjárata, amely a helyi távolságok legyőzésében segített. A jármű a piactértől a Barta-kocsmáig szállította az utasokat, a szerdai és szombati napokon." 1 A válság idején Tiszaföldváron is reménykedve tekintettek a nagy beruházásokra, amelyek jelentős közmunkákat ígértek. Sok munkanélkülinek adhattak kenyeret ezek. A figyelem elsősorban a Duna-Tisza csatorna építésére összpontosult. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna létesítésének gondolata több mint 200 esztendős múltra tekint vissza. Igaz ugyan, megépült a Ferenc csatorna, amely a Bácskában utat nyitott a Duna és Tisza összeköttetésének, de ez a vízi út Trianon után az országhatáron kívülre került. Az olcsó vízi utak hiánya az 1930-as években éreztette hatását, és a csatorna megépítésének kérdése ismét előtérbe került. Nyomvonalának vezetésére rengeteg terv és elképzelés született. Az iránynál szerepelt Bp.—Haraszti—Csongrád, Bp. —Haraszti—Szolnok, Bp. —Kecskemét—Tiszaug, Vác—Aszód—Újszász—Szolnok valamint a Tiszaföldvár szempontjából legfontosabb Bp. — Soroksár—Cegléd—Tiszavárkony vonal. A tiszai torkolatot illetően egyértelműen megállapították, hogy hajózás szempontjából a legmegfelelőbb a Szolnok—Tiszaug közötti szakaszon létesíteni a csatorna bevezetését. 1933-ban a csatorna terveit ismét elővették és közel állt a kivitelezés megkezdése. Sajó Elemér előterjesztésére Kállay Miklós földművelésügyi miniszter a munkálatok tanulmányát Gömbös Gyula miniszterelnök elé terjesztette, aki azonban az egészet elutasította azzal, hogy „ma nem időszerű". Tiszaföldvárnak a tervezett Soroksár— Cegléd—Tiszavárkony, illetve a végül kivitelezésre elfogadott Dunaharaszti—Kecskemét—Ujkécske nyomvonal is óriási fejlődési lehetőséget kínált. A csatornaépítés — főleg a tiszai torkolatnál — lehetőséget biztosított a munkanélküliek foglalkoztatására. A másik előny abban állt, hogy a Szolnok—Csongrád közti Tisza szakaszon Tiszaföldvár a folyó bal partjának a legjelentősebb kikötőjévé fejlődhetett. Erre már megvoltak a közlekedési adottságai. A Szolnok—Kunszentmárton vasút itt vezetett a folyóhoz legközelebb, a megyeszékhellyel és a környező településekkel pedig burkolt utak kapcsolták össze. Bata, amikor a cipőgyár telephelyét kiválasztotta, már eleve számolt a csatorna megépítésével. A csatorna ugyanakkor olcsó szállítási lehetőséget biztosított a földvári gazdáknak és birtokosoknak, hogy termékeik rövid idő alatt eljussanak Cegléd, Kecskemét és a főváros piacaira. Főleg ömlesztett áruk továbbítására gondoltak, de lehetett volna fát, követ, építőanyagot szállítani. így lehetőség adódott volna a téglagyárnak, hogy termékei távoli vidékekre kevés ráfordítással eljussanak. Az előzetes kalkulációk szerint az összes forgalom súlypontja Tiszaföldvárnál alakult ki. 1943. végén a Duna—Tisza csatorna ügye ismét előkerült. Törvényjavaslat készült a csatorna megépítésére, a háború azonban megakadályozta a munkálatok megkezdését. 24 A másik nagy beruházás, amely számos munkáskezet igényelt a Tiszaföldvár—Öcsöd közút kiépítése. Tiszaföldvár úgy gondolta, hogy a megye kiépíti a Tiszaföldvár vasúti állomástól az utat Öcsödig, és a falu így közvetlen kapcsolatba kerül nemcsak Öcsöddel és Békés megyével, de az I. alföldi transzverzális út révén távolabbi területekkel is. A szomszédos Cibakháza azonban előre látta az ügyet, és megelőzte járási székhelyét. 1932-ben Cibakháza, Kecske és Öcsöd 22 SZML Alispáni ir. 14530/1939. 23 T.földvár és Vid. 1933.4. sz. 24 LAMPL Hugó—HALLÓSS Y Ferenc: A Duna—Tisza csatorna. Bp. 1947.
