Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szikszai Mihály: A Tiszazug kapujában (Tiszaföldvár közlekedéstörténete)

ne kéntelenitíesenek. A föld átaljában termékeny fekete agyag, néhány tsekéllyebb széles lapályokat nem vévén tekintetbe... "

14 Varga Lajos szerint a via commercialis nyomvonalán egy fokkal jobb volt a helyzet. Itt a talaj főleg löszből és homokból áll, így eső idején nem képződik annyira ragadós sár. Ez pedig a régi időkben óriási előnyt jelentett. Az út nyomvonala körülbelül azonos volt a mai Tiszatenyő—Kunszentmárton vasútvonallal. Ez volt a helyzet Tiszaföldvár határában is, noha a település útjairól az 1784-es I. katonai felmérés leírása mégis másként vélekedik: az utak száraz időben teljesen jól és mindenféle járművel használhatók, de hosszan tartó esőzések idején a fekete, zsíros talaj miatt szinte feneketlenné és nagyon nehezen járhatóvá válik. " Ha Litzner János 1804-es megye térképét megnézzük, akkor látható, hogy a szolnok— kunszentmártoni útvonal a via commercialis nyomvonalát követte. Martfű pusztánál (kb. a mai növényolajgyárnál) elágazott az út két irányba, Mezőtúr, illetve Szarvas felé.

15 A XIX. és XX. század fordulóján Tiszaföldvár eltérő képet mutatott a környező településektől. A középületek, a rendezett utcák inkább városias külsőt adtak a községnek. A községbe látogató, közúton vagy vasúton érkezett mindenképpen végig haladt a „vasúti hozzájáró úton", amely a vasútállomástól vezetett a községházáig. A Szolnok irányából jövő törvényhatósági út ugyanis a vasútvonal irányát követve haladt az állomásépületig, azaz nyomvonala nem egyezett meg a mai úttal. Ha továbbhaladtunk a kövesúton, először a téglagyár épülete és telephelye tűnt fel. Ezután a vásártért értük el, emellett volt a régi temető. Jobbra fordulva, a község főutcáján haladva megtalálható volt minden, ami a modern polgári kori járási székhelyet jellemezte. Ezen az utcán volt a gyógyszertár, a takarékpénztár épülete, vendéglők, üzletek. A főutcán sétálva értük el a Ferenc József teret. Itt voltak a közhivatalok épületei. Jobbra a járási székház, vele szemben a tér másik oldalán a községháza. Ide épült az evangélikus református egyház temploma, iskolája, lelkész és kántor lakása. Ugyancsak itt állt az ágostai hitvallású református egyház iskolája és lelkész háza. A téren látható az artézi kút, amelyet 1894-ben fürt Hegedűs János hódmezővásárhelyi kútfúrómester. Itt volt a piactér is, amelyet többször át akartak helyezni. Tiszaföldváron a XX. század második felében egy új településközpont alakult ki. A falu történelme során a régi piactér körül jött létre egy kereskedelmi és közigazgatási központ. A belterületet ekkor még szérűskertek övezték. Idejártak ki házaikból a tiszaföldvári gazdák nyomtatni, asztagot berakni. Idővel házakat is építettek a kertekben, a belterületen lévő lakásaikat pedig eladták. Tiszaföldvár D—DNY-i irányban terjeszkedett, így elkerülhetetlenné vált egy új centrum kialakulása.

16 Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az első útügyi koncepció 1883-ban született, „Szabályrendelet a megyei közmunka és a megyei utak kezeléséről" címmel. Ebben a közmunka szabályozáshoz kapcsolták az utak kijelölését, és a kivitelezés tervét. A megyei úthálózatot és a kiépítés sorrendjét az 5/1883. kgy. határozat rögzítette. Ez 29 utat sorolt fel, és 6 kiépítendő út sorrendjét.

17 A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy a törvényhatósági utakat a megye építette ki. A végleges változatban végül szerepelt a megyei utak között 17. sorszámmal a Szolnok—Tiszaföldvár—Kunszentmárton, 18. sorszámmal a Tiszaföldvár—Törökszentmiklós—Fegyvernek—Kunhegyes útvonal. A megye az 1890. évi I.t.c. (az első úttörvény) alapján 1892-ben meghatározta a megyei utak jegyzékét. Ezeket a megye törvényhatósági bizottsága állapította meg, általában két évenként felülvizsgálták a jegyzéket, és szükség szerint módosították. Az első úttörvény utáni felsorolásba bekerült a Tiszaföldvár szempontjából lényeges földvári vasúti állomási, a mezőtúr—földvári, a Szolnok—szentesi, a tiszaföldvár—tiszaugi és a törökszentmiklós—tiszaföldvári út. Ugyancsak az első úttörvény után állapították meg a községi közlekedési utak háló14 SZML. J-K-K. ir. 1830. Fasc. 4. No. 1590. 15 Flidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Szerk,: BEDE János—TÓTH Ernő. Szolnok, 2000. 11 o. 16 SZML. T.a. 2121/1910; 2556/1899 (VIII 49/1899) 17 Szolnoki Híradó, 1883. 20. sz.; — SZML Túrkeve közig. ir. 2743/1885.