Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban

I. Ság a garamszentbenedekiek birtokában A határterületnek a honfoglalástól kezdődő, majd két évszázados történetére semmiféle adatunk sincs. A homály némiképp akkor kezd oszladozni, amikor 1075-ben I. Géza király Ság birtokot is a garamszentbenedeki apátságnak adományozta szabad gázlójával, valamint a Tisza túloldalán lévő alpári részekkel együtt. Az egykori Ság, Laszlovszky József terepbejárása szerint, a mai tiszaugi belterületről északkeletre fekhetett, közvetlenül a Tisza gátja mellett, egy 400 50—80 méteres földháton. A kiemelkedés egykor a folyó magaspartját alkotta, amelynek a Tiszával átellenes oldalán egy kis ér nyomai is észrevehetőek. A földhát északi végén agyagba rakott téglafal alapozás nyomait, valamint embercsontokat figyeltek meg a régészek. Mindezek bizonnyal a falu templomának és temetőjének helyét jelölték. A felszínen talált cserépanyag a XIV—XVI. századi kerámiamüvességhez kapcsolható. Ság 1075-ben leírt határa a Tisza folyótól indult, mégpedig a későbbi Tiszaug felőli részeknél. És itt egy pillanatra meg kell állnunk. Ebben az időszakban ugyanis még nem fejeződött be az Alföldön az állandó települések kialakulása, és feltehetően ez jellemezte a Tiszazug ezen vidékét is. Ság is még csak birtokként, és nem faluként szerepel az adománylevélben, de Uggal is problémák vannak. Ezt ugyanis még nem említik ekkor, sem birtokként, sem pedig faluként. Ugyanakkor a déli határ leírásánál feltűnő „Huger" (Ug-ér) víznév arra utal, hogy maga az Ug helynév ekkor már létezhetett, ami alapján azért itt is valamiféle népességet tételezhetünk fel. A határjárás szerint Ság déli határa a „Huger" folyónál kezdődött, ahol ez kiszakadt a Tiszából. Ez az a tiszai holtág lehetett, ami/. ábra. Ság és környéke az első katonai felmérés térképlapján (I. katonai felmérés, Arcanum, PC-DVD ROM)