Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Nótári Krisztina: A tiszaugi Körtvélyesi-legelő vegetációtérképe és természetességi értékelése

1. ábra. A Körtvélyesi-legelő a 2005-ben készült légifelvételen megnevezése is utal (Homokhegy, HomokPuszta, Homok-rétje). A Sánta lány-ere egy természetes tiszai medermaradvány, melynek medrében ma már szántóföldi növénytermesztést folytatnak, ám az I. és II. katonai felmérés az eret még vizenyős, mocsaras részként mutatja. Mind az I. (1782-1785), mind a II. katonai felmérés (1819-1869) térképlapja ármentes magasháton fekvő gyepként ábrázolja a Sánta lány-ere által körbevett területet. Az I. felmérés Körtvélyesen nem, csupán a tőle északra elterülő tiszakürti Szigeten jelöl „Körtve Fákat", míg a II. felmérés térképe épp ellenkezőleg. A 2005-ben készült légifelmérés fényképeire mint alaptérképre természetes és természetközeli élőhelyek esetén mmA-NER kategóriák (Bölöni, Kun, Molnár 2003), nem természetes élőhelyek esetén A-NÉR kategóriák (Fekete, Molnár, Horváth 1997) szerint elkülönített növényzeti egységek kerültek. A területbejárás során faj listákat vettem fel, a fajokat háromfokozatú tömegességi skálával (ritka, gyakori, tömeges) jellemeztem. A vizsgált területek edényes növényfaj készletét a Borhidi-féle relatív ökológiai indikátorértékek (Borhidi 1993) alapján készült diagramokon ábrázoltam. A tömegesség szerint súlyozva és a súlyozott összfajszám százalékában adtam meg az egyes kategóriák gyakoriságát. A szociális magatartástípusokat a súlyozott és a súlyozatlan összfajszám százalékában is megjelenítettem. A nevezéktan a flóraadatbázist követi (Borhidi 1993).