Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Patkós Csaba: Fejlettségi indexek és fejlődés a Tiszazug példáján

érték alacsony, akár negatív is lehet, ellenkező esetben az e értéke magas. A háztartásokban végzett munka — főzés, gyereknevelés — nagyban hozzájárul a gazdasági jóléthez annak ellenére, hogy nem jelennek meg a piacon és így a GDP-be nem is kerülhetnek bele. Az ISEW ezzel is korrigálja az alap értéket, amikor összeadja a főzéssel, házimunkával, alkalmi munkával és gyerekneveléssel eltöltött időt. Ezt az összes időt szorozzák egy a piaci szektorban foglalkoztatott háztartási alkalmazott átlagfizetésével. Az egészségügyben és az oktatásban elköltött összegek szerepelnek a GDP-ben, de ennek nem 100%-a járul hozzá a jóléthez. Ennek az az oka, hogy egyes kiadásokra azért van szükség, hogy korrigáljanak más kiadásokból fakadó hibákat. Erre nagyszerű példa, amikor azért költünk el pénzeket, hogy kezeljük a dohányzásból eredő betegségeket. Ha ezeket az összegeket beleszámítjuk a jólétbe, az azt sugallaná hogy minél több betegséget (így tehát egészségügyi kiadási) generál egy tevékenység, annál jobb. Ennek okán az ISEW csak az 50%-át veszi figyelembe az egészségügyi és oktatási kiadásoknak. A fogyasztói kiadások egy részét tartós fogyasztási cikkekre fordítják, így ezek nemcsak annak az évnek a jólétét szolgálják, hanem akár hosszú évekre is kihatnak. Bizonyos „védelmi jellegű" kiadások, például károk felszámolása (autóbalesetek, környezetszennyezés stb.) vagy éppen az ingázás költségei ugyancsak nem járulnak hozzá a társadalmi jóléthez. A környezetszennyezésen belül az ISEW kiemelten kezeli azokat a károkat, amelyek az eljövendő nemzedékeknek okoznak majd súlyos károkat a globális klímaváltozáson, vagy a földi ökoszisztéma széleskörű rombolásán keresztül. Ide kapcsolódóan a modell kalkulál még a fosszilis energiahordozók folyamatos elvesztésével, ami a jövő nemzedékek számára hatalmas költségeket jelent, ha ugyanis fenn kívánják tartani az energiatermelést, akkor óriási tőkebefektetésekkel kell létre hozniuk olyan kapacitásokat, amelyek pótolni tudják az általunk elpazarolt nem megújuló energiaforrásokat. A GPI (Genuine Progress Indicator, Igazi Fejlődési Indikátor) az ISEW-hez hasonló módon számítható, jelenleg az USA-ra és Ausztráliára állnak rendelkezésre pontos adatok. A GPI a GDP-hez hasonlóan a személyes kiadásokat veszi alapul, de számos más mennyiséggel módosítja azt. Egyrészt csökkenti a GDP-t, amikor költségként számolja el egyes pénzügyi tranzakciók költségeit, hiszen ezek okozhatnak különböző nehézségeket a társadalom más szegmensei számára (negatív externáliák). Másrészt azonban növeli a GDP-t a szülők munkájával, a természet nehezen számszerűsíthető, de létező jótéteményeivel. Ugyanakkor igyekszik számba venni a jelen gazdasági tevékenységének hatását a jövő jólétére. Költségként számítja fel az ún. „védekező jellegű költségeket", mint a bűnözés megelőzése, illetve a kárfelszámolás, a családok felbomlása, az ingázás és a környezet pusztulása. A bevételi oldalon tünteti fel a háztartások, közösségek, a természeti környezet és a közhasználatú infrastruktúra (utak, hidak) által kínált létfenntartó és megkönnyítő funkciókat. A GPI elismeri, hogy a gazdaság ugyanúgy kell, hogy szolgálja az eljövendő generációkat mint a mostaniakat. Amikor pazaroljuk a természeti erőforrásokat, pusztítjuk a természeti környezetet, gyengítjük a társadalmi struktúrát, az elkövetkező generációk lehetőségeit tesszük tönkre. Azzal is számol ugyanakkor, hogy a jövedelmi különbségek növekedése szociális feszültségeket és robbanást okozhat. A GPI természetesen messze nem ideális eszköze a jólét és a fejlődés mérésének, számos nagyon fontos tényező hiányzik belőle, mint például a humán tőke, a társadalmi infrastruktúra, a genetikai sokféleség, a munkahelyi környezet, a feketegazdaság, a környezetszennyezés és az életvitelből származó betegségek. A másik oldalon problémát jelent az is, hogy az adatgyűjtés rendszere a GDP igényei szerint szerveződött, illetve nehéz feladat dollárban kifejezhető értéket rendelni a társadalmi szerkezethez és a természeti környezethez. Az USA-ban az elmúlt évtizedekben növekvőben van az olló a GDP/fő és a GPI/fó között. 1970-ig nagyjából együtt mozgott a két mutató, ekkor azonban kezdetét vette a 4 http://www.sustainablemeasures.com/Indicators/TraditionalVsSustainable.html (Letöltve: 2001.09.11.)