Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Kelemen Éva: Tiszaföldvárt és környékét bemutató 18-19. századi kéziratos térképek

végrehajtott telekszabályozás következményei még a 19. század első felében is hatással vannak a gazdálkodás rendjére. Az úrbérrendezés megszüntette a földközösséget és bevezette a szabályos telekrendszert. A vizsgált településen ez a folyamat 1770—1771-ben ment végbe. Ennek következtében a jobbágyföld elválik az urasági földtől és létrejönnek a saját kezelésben levő majorságok, amelynek során rögzítették a jobbágyok telekállományát, amely a fiak öröklése útján elkezdődő telekaprózódást eredményezte. A szétaprózódott parcellák megnehezítették a termelést, szükségessé vált a tagosítás, amely Tiszaföldváron 1845-ben történt meg. (Pete 1997) A 19. század első felében az uradalomban a szántóföld terjeszkedése ellenére, az állattartás (szarvasmarha, később juh- és méntenyésztés is jelentős) a fő gazdálkodási forma. A legelőterület csökkenése az ártér jobb kihasználására ösztönözte az embereket. A második és a harmadik katonai felmérések térképei adják a legpontosabb képet Tiszaföldvárnak erről az időszakáról. A második katonai felmérést I. Ferenc rendelte el (Franciskánus felmérés vagy Franzische Aufnahme) és 1806-tól 1869-ig tartott. A hosszan (63 évig) elhúzódó térképezés lapjait szintén 1:28 800 méretarányban rajzolták. A második felmérést a háromszögelési hálózat kialakításával és a kor legjobb műszereivel (vége felé már teodolittal) végezték. A domborzat kiemelkedéseit kezdetben még mindig „szemrevételezve,, térképezték és a térképeken pillacsíkokkal jelezték a lejtőt. Magyarország felvétele 1829—1867 között történt meg. A II. katonai felmérés térképei tartalmukban és rajzi kivitelükben lényeges előrelépést jelentettek. A település neve pontosabb (Tisza-Földvár), magyar nyelvűek a felíratok, bár számuk elég kevés és nem jelzi az utak és a kisebb területek nevét. Már feltüntették a magassági adatokat, egységes a jelkulcs használata, az úthálózat és a vízrajz ábrázolása jobb és pontosabb. Tiszaföldvár területét ábrázoló felvételi lap 1861-ben készült. (Mutató én.) A legelő továbbra is nagy területeken van jelölve, s Homokon a szőlő területe sem változott. A szántó kiterjedése nőtt, viszont eltűnt a települést délről övező ólaskert öv. A keletre található „Sziget" ezen a térképen „Erdős Szigeteként van jelölve, amely ártéri erdők jelenlétére utal. Csak a nagyobb halmokat (pl. Egyes halom), tanyákat (pl. Podmaniczky tanya) és csárdákat (Kucurgó csárda) ábrázolták. A harmadik katonai felmérés, az előző térképezés hiányosságai miatt már befejezésekor elavulttá vált. Az Osztrák-Magyar Monarchia teljes új felmérését 1869-ben I. Ferenc József rendelte el. 1869-től 1887-ig tartott. A részletes és korszerűbb térképlapok elkészítésében a kor technikai fejlettsége tükröződik (pl. a magassági adatokat már műszerrel állapították meg). Ezekben a munkákban már jelentős szerepet kaptak a magyar kartográfusok. A bécsi mértékek helyett 1871-től már a metrikus rendszer egységeit használták. A térképszelvények 1:25 000 méretarányban készültek, majd ezekből vezették le az 1:75 000-es speciális térképeket, valamint a polgári célokra szánt, kevésbé részletes feldolgozásokat. A térképek béltartalmát a részletes kataszteri térképekről átvett információs anyagokkal gazdagították. A domborzatábrázolás itt is Lehmann-féle pillacsíkozással készült. Tiszaföldvárról 1883-ban készült el a térképlap. (Mutató é.n.). „Tisza Földvár" Tisza-szabályozás utáni állapotát figyelhetjük meg. A település területe sűrűn beépült, délről ún. „Gyalog földek" övezik. A „Sziget" neve mellől eltűnt az „Erdős" jelző, de a térképjel vizes legelőre utal. A Homoki szőlőkben megjelentek az apróbb házak, délebbre Homok pusztán a mai település kialakulásának első jelei figyelhetők meg. (3. ábra) A III. katonai felmérés térképlapjain továbbá a szántó további növekedése

6 látható. A földművelés vált a legfontosabb tevékenységgé. A lakosok már nem kizárólag önellátásra törekedtek, hanem mindinkább előtérbe került az árutermelés és a közép- és nagybirtokok váltak az árutermelés központjává. A legelőterület lecsökken, s korábban árterületnek számított részek vízmentessé válnak, így eltűnik a mocsár és rét kategória a területhasználati kategóriák közül, illetve a térképről, helyét a szántó és a legelő veszi át. A lakott terület kiterjedése alig változik, de a szántók növekedésének hatására a század 2. felében Földvár lakossága megkétszereződik. 1828-ban 3349 fő, 1890-ben 7752 lakos élt a telepü6 1861-ben 63 %, 1883-ban 82 %. (Kálmán 2000)