Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Albert: Göröngyös úton az első kapavágásig (Töprengés a Széchenyi-Vásárhelyi programot illetőleg)
téssel kapcsolatos munkálatok támogatására. Csak közbevetőleg említem meg, hogy akik oly előszeretettel hivatkoznak Széchenyi István korszakos munkájára, a Hitelre, gyakran figyelmen kívül hagyják a legnagyobb magyar örökbecsű intelmét: „A Hitelriil szólok, s a mi belőle foly, a becsületrül, az adott szó szentségérül, a cselekedetek egyenességérül. " A közelmúltban két olyan dátumra is emlékezhettünk volna, ami alkalmat kínált a tapasztalatok, tanulságok leszűrésére. Sajnos, mind a Tisza-menti táj népessége, mind pedig az országos közvélemény is némán vette tudomásul e két jelentős kerek évfordulót. Az egyik a Mirhó-gát megépítésének 222 évvel ezelőtti megindítása, a másik, reá hatvan évvel, a Tisza-völgy általános átfogó rendezésének megkezdése Tiszadobnál. 2. ábra. Az Andrássyak új kastélya Tiszadobon. Széchenyi István innen indult 1845. október 9-én az úrkomi magaslatra, az 1846. augusztus 27-én bekövetkezett első kapavágás színhelyére (Fotó: Tóth Albert) A Közép-Tisza-völgy népe Illéssy János nagykun kapitány irányításával 1786. október 4-én kezdte meg a mai Abádszalók térségében a Mirhó-fok elzárását. Gróf Széchenyi István pedig 1846. augusztus 27-én a tiszadobi Andrássy birtokon személyesen végezte el az első kapavágást, amivel a hatalmas Tiszavölgyi tájátalakítás kezdetét vette. Vizsgáljuk meg e két korszakos tájátalakító beavatkozásnak az előzményeit és következményeit. Leginkább a tanulságok leszűrésére összpontosítva. Szögezzük le: valamennyi táj beavatkozásnak szükségszerű velejárója, hogy egyszerre jár kárral és haszonnal. Külön-külön kétféle következmény nem létezik. Ez bizonyosság. Sőt, ha úgy tetszik: közhely. Ennek ellenére ítéleteinkben, köznapi vitáinkban hányszor, de hányszor csak az egyik oldalt hangoztatjuk a tisztességes mérlegelés helyett. Már ez is alkalmat teremt a meddő, értelmetlen vitára, a helyzet téves megítélésére. Ezen a tévedésen alapuló helyzeten sokat segíthet a múltbeli történések ismerete, a tapasztalatok leszűrése, és nem utolsó sorban a bölcs értelmezés. Milyen következményekkel járt a Mirhógát megépítése? A Mirhó-gát megépítésével gyökeresen megváltozott az egész Közép-Alföld vízrajzi állapota, s ennek hatására az itt élő emberek gazdálkodási- és életkörülményei. A korábban századokon át a fok- és ártéri gazdálkodást folytató népesség víz nélkül maradt, hiszen a Tisza rendszeres árvizei már nem töltötték meg a térség lapályait. Ezt a drámai változást igen szemléletesen írja le Györffy István a Nagykunsági krónikában: ,,Nem sürgette a kun ember a belvizek lecsapolását soha. Ha rajta állott volna, ma is minden úgy lenne, mint régen volt. A vízi életbe hatszáz éve belenőtt, s ma úgy érzi magát, mint a partra vetett hal. Megszámlálhatatlan nyája eltűnt, csodálatra méltó tájfajtái teljesen kivesztek. Lecsapolt földjeinek ősereje pár évtized alatt kilobbant. Sívó szik lett a rétek, fertők helyén, mely évről-évre tovább terjed és lassanként megeszi az egész határt... ". 4 Ez a mérlegelés egyik oldala. Vitathatatlan, hogy ez tájökológiai szempontból egy káros beavatkozás, hiszen a táj természetes ökológiai egyensúlyát felborította. Másfelől jelentkezett egy társadalmi szorítás, ami szükségszerűvé tette a tájba való beavatkozást. Vagyis: a vízszabályozást a termelőerők fejlődése követelte meg, de igényelte a Habsburg abszolutizmus merkantilista gazdaságpolitikája is, amit jól bizonyítanak az országgyűléseken hozott vízszabályozási törvénycikkek is. Sajnos a gyakorlati végrehajtás szépséghibája — függő helyzetünkből eredően — az volt, hogy Bécs a megannyi vízszabályozás ügyét csak járulékos elemnek tekintette, s az összbirodalom érdekének rendelte alá. 4 Györffy I.: Nagykunsági krónika, Karcag, 1922, (Hasonmás kiadás, Karcag, 1984. 8. o.)
