Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)

ám a vetésben kárt tesz. Korszakunkban valamennyi állatfajta ettől kezdve a legelőn és a paraszt udvaron gyarapodott a szakembernek számító pásztor és a gondos gazda és a gazdasszony gondjaira bízva. Apróbb gyógyítást a pásztor maga végzett. Volt saját készlete, amiben szembetegség ellen kenőcs, éles kések, bicska, borotva, pemzli, dokároló kés volt. Kisebb betegségek esetén közbe tudott avatkozni. Csak akkor fordultak állatorvoshoz, ha nagyobb volt a baj. Gonda Sándor csépai állatorvos módszeresenjegyezte fel a harmincas években az élö népi gyógyítási gyakorlatot, s kis könyvben is közreadta feljegyzéseit. Nemcsak a pásztorok, hanem a parasztgazdák tudományát és gyakorlatát is pontosan megörökítette.

1 Az állattartás építményei A Tiszazug népi építkezését a környező alföldi tájakhoz képest szegényesebbnek, visszamaradottnak kell tekintenünk. A sár (fold), fa, nád és szalma jelentették a legfonto19. ábra. Farazatos tetejű, padlásolatlan birkahodály (Tiszakürt, 1977. Fotó: Szabó L.) sabb építőanyagot, s a legtöbbször specialisták és nem mesterek által épített épületek technikai megoldásai között számtalan régi, de bevált módszert találhatunk. Még a vagyonosabb gazdák is csak a XX. század elején építenek tégla házakat a kunszentmártoni Mátrai-féle téglagyár meg-megújuló akcióit, kedvező árait, hitel lehetőségeit kihasználva. Ennek hatása leginkább Tiszasas külső képén érzékelhető. Ugyanilyen folyamatot indított el a Tiszazug északi településein a tiszaföldvári téglagyár is, de az nem olyan szembeötlő, mint a jellegzetes vörös téglát vakolás nélkül alkalmazó „kunszentmártoni stílus". A melléképületek azonban még a rangosabb téglaépítkezésü kőházaknál is legfeljebb vályogból épültek, s ha a házakra jellemzőnek tartjuk az archaikus megoldások, helyi anyagok alkalmazását, akkor a melléképületekre ez még inkább vonatkozik.

19 Sztrinkó István összefoglaló munkájában megjegyzi: „Feltűnő, hogy a tiszazugi községek régi település magjaiban még ma is kevés a melléképület." Ez a tényt a kertesség felszámolásával és az árvízmentes szinten összezsúfolódó falvak sokszorosan osztódó telkeivel magyarázza. Ez a valós ok. Egy korábbi írásomban Tiszasas egy ilyen, akkor még megvolt kettős telkének alaprajzát közlöm, ahol az osztott telek két háza összeér és közös falu, a melléképület (disznóól és árnyékszék) pedig csak egyik udvaron építhető meg helyhiány miatt. Csépa tabáni részében hasonló, legfeljebb disz20. ábra. Birkahodály karómmal (Tiszakürt, 1977. Fotó: Szabó L.) 18 GONDA S., 1935. 19 SZTRINKÓ I., 1981. 115. ,,A gazdasági épületekről már említettük, hogy ezek őrzik a legtöbb archaikumot, anyaguk, technikájuk a legjobban vall s korábbi építő gyakorlatról. " 20 SZABÓ L., 1967. 177.