Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)
TJSZAVILAG III. Tiszazug művelési ágai összesítve 1852 \m2 2. ábra, A Tiszazug művelési ágainak összesítése (1852—1962) (Szerk: Szabó L.) 3. ábra. A Tiszazug művelési ágai településenként (1852) (Szerk. : Szabó L.) sekkel megindultak, míg a korszak utolsó évtizede a (kis)birtokos parasztság vegetálásának, bizonytalan létének szomorú kora, amit inkább a pusztulás, majd végleges felszámolódás (téeszesítés) zár le. Mindez két világégés pusztításával is súlyosbodott, amikor nem az épülés, hanem a fizikai pusztulás, a kényszer megoldások a jellemzőek. Mégis a két világháború közötti évtizedek, 1920-1945 és az ezt követő néhány földosztásos évben egy magára találó és reményteli paraszti gazdálkodás emléke rajzolható meg abban a Tiszazugban, ahol épp ekkor — épp a föld miatt — jóvátehetetlen dolgok is megtörténtek. A paraszti gazdálkodás szerkezetének és rendjének átalakulásáról, lefolyásáról és ennek okairól Szabó Istvánnal közösen kétszer is közöltünk átfogó elemzést. 3 Szükségtelen ezért ezt megismételni. A változások lényege az volt, hogy a Duna— Tisza közére szőlőmunkára járó tiszazugi szegényebb lakosság nemcsak megtanulta a szőlővel és gyümölccsel való bánást, hanem felismerte az addig gyérfüvű legelőként hasznosított tiszazugi homokhátságok szőlőtelepítésre alkalmas voltát és kis parcellánként felvásárolgatta az elszegényedő történeti birtokos családoktól ezeket és igen nagy és kíméletlen munkával, nélkülözéssel szőlővel és köztes gyümölcsössel telepítette be. Az úgynevezett Nagyatádi-féle földosztás során kapott kis parcellák is növelték a szőlő területét, s a negyvenes évekre már ígéretes, jövedelmező gazdasági ággá vált a szőlő, bor és gyümölcs. Ennek a virágzó ágazatnak a téeszesítés vetett véget, s a hetvenes évek közepén kiszántották a szőlők javarészét. Elgondolható, hogy ez milyen mértékben játszott szerepet abban, hogy ma többszörösen hátrányos helyzetűnek kell tekintenünk ezt a térséget. A vízszabályozások a szántó területét és jelentőségét növelték meg a legelők, rétek területének rovására, a kialakuló kertkultúra is a homoki legelők helyén települt, s ezzel a hagyományos legeltető állattartás térsége összezsugorodott. Már korábban, a vízszabályozások után végképp felszámolódott az amúgy is visszaszorulóban lévő ólaskertek övezete, amely nagyobb számú állat befogadására volt alkalmas. Az árvízmentes szinten összezsúfolódott halmazfalvak apró telkei alkalmatlanok voltak nagyobb számú állat tartására. A tiszazugi falvak szűk határúak, ezért a földekre naponta kijárhattak a gazdák, szükségtelen volt tanyákat építeni. Ha a külterületi lakosság arányát a harmincas évektől kezdve mégis viszonylag magasnak látjuk, 3 SZABÓ I.—SZABÓ L., 1989.a. — Uő: 1989.D.
