Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)
A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század) Dr. Szabó László * Animal keeping in Tiszazug at the 20th century — Using historic-ethnographic methods the paper is trying to outline the major characteristic features of a small region (which is now an ethnographic group as well). It is attempting to present how the grazing animal keeping adjusted to natural environment, and how it tried to break away from it in a certain extent. The Tiszazug formed an island inside the Great Hungarian Plain not only as far as the scenery was concerned, but in a sociological sense too, because it was surrounded by privileged Kun settlements and market towns. There was no real latifundium in the area the owners did not possess considerable financial means therefore their attempts to modernise their farming (e.g. stable farming, introducing new species etc.) proved to be unsuccessful. Bondmen had no one to learn new methods from, so being able to adapting themselves to natural conditions became an essential part of their lives. A XIX— XX. század fordulója a Tiszazug állattartásában is egy nagy korszak lezárása volt. 1 A gazdálkodás menetébe — így a paraszti állattartásba is — az állam eddig közvetlenül nem avatkozott be. A jobbágyfelszabadítás utáni viszonyokat is jószerint a helyi hagyományok, a szokásjog szabályozta, működtette. Az úrbéres testületek megszervezésében, belső rendjének kialakításában is komoly szerepe volt a tradíciónak. A paraszti állattartást befolyásoló külső tényezők nem közigazgatásiak voltak, hanem a tájrendezéssel, jobbágyfelszabadítás utáni birtokrendezéssel, tagosítással, illetve az uradalmakban megjelenő korszerű módszerekkel, intenzív és más haszonvételű célt szolgáló új állatfajtákkal összefüggésben alakultak ki. Jó ötven év állt rendelkezésre, hogy a paraszti élet és gazdálkodás ritmusát követve összeépülhessen a régi és az új, szinte észrevétlenül átalakuljanak a hagyományok, igazodjanak az új körülményekhez. A XX. század elejétől azonban már megmutatkozik a jobbágyfelszabadítás során a paraszt utódok kezére került földek kicsiny voltának káros hatása. A lakosság lélekszáma megduplázódik, s ennek következménye a földnélküli réteg felduzzadása, az életképtelen birtokok arányának emelkedése. A jobbágyfelszabadítással megindult változások, s vidékünkön a vízszabályozások hatására elkezdődött folyamatok új igényeket, más gazdasági szerkezetet alakítanak ki: pl. megváltozik a paraszti gazdaságon belül az állattartás, földművelés, kert- és szőlőgazdaság aránya; a kiépülő piacok a polgári lakosság új igényeit közvetítik, s más jellegű, jobb minőségű árúra van szükség; a szállítás, a tárolás, az áruellátás folyamatos biztosítása összehangolást, szervezést, tájak, foglalkozási csoportok együttműködését teszi szükségessé. Mindez pedig megkívánja, hogy az állam az eddiginél nagyobb mértékben vegyen részt a gazdálkodás, a termelés irányításában, szabályozásában. A falvak élő gyakorlatában ez úgy csapódik le, hogy a közösségekre rákényszerített hatósági rendelkezések a megszokottnál nagyobb ütemet diktálnak, felgyorsítják az átalakulás tempóját, sok tekintetben gyökeresen megváltoztatják a gazdálkodást, ezen belül az állattartást is. így a számos hagyományos elemet magába foglaló úrbéres testületek ügyrendjébe való beavatkozással az állam gazdasági hatóságai közvetlenül szólnak bele (a * Etnográfus, nyugalmazott muzeológus. 5000 Szolnok, Szapáry u. 20. E-mail: ethno2@t-online.hu 1 A tanulmány az OTKA K 68902 számú Tiszazug kutatás részeként készült.
