Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Patkós Csaba: LEADER+ Közösségi Kezdeményezés: lehetőség egy új típusú vidékfejlesztésre a Tiszazugban
Anssi Paasi dolgozott ki, és napjainkra világszerte elfogadott teóriává vált. 7 Az elmélet megállapítja, hogy egy tetszőleges méretű térség, régió csak úgy válhat valódi, a benne lakók és a külvilág által is elismert területi egységgé, ha átmegy az intézményesülés négy fázisán, melyek a következők: 1. a területi forma (territorial shape), 2. a szimbolikus forma (conceptual shape), 3. az intézményi fonna (institutional shape), valamint 4. a régió szerepvállalása a regionális rendszerben és a társadalom kollektív identitásában (established role). A magyar LEADER+ HACS-ok véleményünk szerint felfoghatók egy-egy ilyen, éppen most képződő „régióként". Területi formájuk a konzorciumi szerződésben kiformálódik, intézményeik — ahogy a fentiekben is láttuk megalakulnak, működésüket kiterjesztik a fennhatósági területükre. A negyedik fázis csak hosszabb időtávlatban jöhet létre, hiszen a csoport létének és szerepkörének tudatosítása a szűkebb-tágabb társadalmi környezetben csak tudatos marketingtevékenységgel gyorsítható fel. A legfontosabb szimbólumok a következők: 1. Az egyik legfontosabb szimbólum a régió neve, ami összeköti a térség képzetét a regionális tudattal. 2. A helyben beszélt nyelv, mint komplex jel- és szimbólumrendszer ugyancsak fontos lehet bizonyos esetekben a régiók intézményesülésében. 3. A szimbolikus alak ugyanakkor a tér statikus tagolásaiban is megjelenhet a fizikai jeleken (pl. határvonal) keresztül, amelyek gyakran történelmi hagyományokat fejeznek ki. így a szimbolikus szféra feltöltődik a történelemmel és a tradíciókkal, így járulva hozzá a közösségi tudat újratermeléséhez. 4. Klasszikus szimbólumok, melyek a közösség tagjai és a külvilág számára is jól láthatóan fejezik ki a hovatartozást (zászló, címer, logó, nemzeti-területi színek). 5. A közösség által elfogadott dokumentumok is felfoghatók szimbólumokként. Ennek számtalan történelmi példáját felsorolják (USA Függetlenségi Nyilatkozat, Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata stb.), melyek közül sok még ma is élőnek minősíthető, hiszen hivatkoznak rájuk a mindennapi párbeszédekben, intézmények használják őket saját céljaik elérése érdekében. Egy HACS esetében a helyi vidékfejlesztési program is betölthet szimbolikus funkciót. A Tiszazugért HACS pályázata az első forduló értékelésében a legmagasabb pontszámot kapta a régióban. Sajnos a második fordulóban ennek ellenére sem nyert támogatást, így nem kezdhette el a kidolgozott helyi vidékfejlesztési program végrehajtását. Véleményünk szerint a kudarc okainak kutatása mellett/helyett a legcélszerűbb az volna, ha a térségi szereplők folytatnák munkájukat, készülve a 2007-ben várhatóan kiírásra kerülő következő fordulóra. Ebben nagy segítséget jelentene az, ha felvennék a kapcsolatot a régióban vagy azon kívül található már nyertes HACS-okkal tapasztalatcsere céljából. Ez az európai LEADER-típusú szervezetekben egyébként is hagyomány, ugyanakkor viszonylag kevés anyagi erőforrás segítségével megvalósítható. Konklúziók A LEADER egy új típusú vidékfejlesztési Eddigi sikerei miatt feltételezhetjük, hogy egymódszer, megközelítési mód, melyben a helyi re fontosabb szerepet fog betölteni az EU kezdeményezések fontos szerepet játszanak. vidékfejlesztési politikájában. 7 PAASI, Anssi (1986): The institutionalization of regions: a theoretical framework for Understanding the emergence of regions and the constitution of regional identity. — Fennia, vol. 164. issue 1., pp. 105—146.
