Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)

Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez) Dr. Bagi Gábor* Additional data to the history of Tisza passing-places in the 18

th and 19

th centuries (and the Cibakháza bridge) — The Tiszazug region is at great disadvantage and underprivileged in many respects these days, located far away from the main lines of communication. Before 1526, many crossing points existed in the area, and after the Turkish were driven out of the country, it was the Cibakháza ferry that became the most important. It was connected to the passing-place of Kunszentmárton on the Körös, and it managed a considerable amount of traffic on the Pest

—Arad and Pest

—Gyula courses. The landlords of Cibakháza, the Földváry family stoodfor the profitable operation of the ferry and the exploitation of its potentials. They hired out the ferry, but even the passing traffic had an advantageous impact of the income of their manor. At the beginning of the 19

th century, there were several ferries operating in the Tiszazug region, which meant competition for the Cibakháza crossing point. Around 1824, a Szolnok master carpenter and building contractor, Ferenc Homályossy-Tunkel made a proposal to build a permanent wooden bridge here. Finally, by 1827, the structure had been erected. Apparently, it was Homályossy who bore the cost of the undertaking, and he was allowed to rent the installation at a reduced price for 12 years from the Földváry

's. Eventually, the village life of Cibakháza began to look up, and soon it became a country town. At the end of July 1849, the withdrawing Hungarian troops burnt down the bridge, and it was never rebuilt. In 1853, during the regulation works of the Tisza, the location of the defunct bridge, the Sárszög bend was cut across, and as a result, Cibakháza lost its role as a crossing-place for good. This, alongside with the capitalist development meant a leeway for both the settlement and the area that was not made up; its impact remained determinant throughout the 19

th century. Bevezetés A Tiszazug napjainkban halmozottan hátrányos helyzetű, fő közlekedési útvonalaktól távol eső területként ismert, az azonban nem tisztázott, hogy ez az állapot mennyire vetíthető vissza a korábbi évszázadokra. A XIV—XV. században e vidéket kis falucskák sokasága jellemezte. A folyókat révek rendszere hálózta be, amelyek különböző rangú utak folytatásaként alakultak ki. Már az Árpád-korban feltűnt Tiszakürt és Nagyrév átkelőhelye, 1469-ben pedig a Jenőiek szereztek révjogot a Kunszentmárton melletti Körös-szakaszra Hunyadi Mátyástól. A török hódítás végére a Tiszazug népességének jelentős része elmenekült, a terület elnéptelenedett, a gazdaság szerkezete pedig jórészt összeomlott. Az igazi mélypontot azonban a Rákóczi-szabadságharc vége jelentette. A terület újranépesedése csak 1711 után indult meg. A török hódítást követően az újraszerveződő — korábbinál ritkább — településhálózattal együtt a közlekedési útvonalak rendszere is átrendeződött. Ennek eredményeképp a * Történész-muzeológus. Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok, Kossuth tér 4.