Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Tiszaföldvár város jelképei (Bagi Gábor)
kéket-pillangókat kergetni! Hálás csemeték veszik körül azt az óvodapedagógust, tanárt, aki mindezt megismerteti diákjaival. E könyv segítségével együtt építhetnek tanösvényeket is, hogy aztán szűkebb pátriájuk természeti kincseit könnyebben felismerjék és megőrizzék. A szerkesztők külön érdeme, hogy nem feledkeztek meg a kötet szülőanyjáról sem. A Tisza Klub egykori munkatársa, Vargáné Biharvári Gabriella immár az égi mezőkről figyelheti, hogy a megkezdett gyűjtőmunkája nyomán egy remekül szerkesztett munka segíti mindazokat, akik természeti környezetük jobb, alaposabb megismerésére törekszenek. Nem hiányozhat hát ez a kiadvány egyetlen természetrajzot tanító pedagógus vagy csak műkedvelő természetvédő könyvespolcáról sem! Bodolai Mári a Tiszafóldvár város jelképei Dr. Botka János. Szolnok, 2004. 63 o. Jász-Nagykun-Szolnok megye helytörténeti irodalma a közelmúltban újabb értékes kiadvánnyal gyarapodott. Botka János történész, kandidátus tetszetős megjelenésű könyve Tiszafóldvár történeti jelképeiről ad széles körű áttekintést. A szerző megyénkben a címertan (heraldika) legkiválóbb és szinte egyetlen ismerője, amit jelen munkája is bizonyít. Bevezetőjében a szerző a hazai címerek rövid történetét vázolja, majd rátér a település története és címerhasználata különböző szakaszainak bemutatására. A települést egyértelmű adatok 1467-től említik, így a feltételezett pecséthasználat kora bizonyossággal csak ekkortól datálható. A török hódítást követően, 1571-ben készült szolnoki szandzsákdefter Földváron már írót és deákot (jegyző) említ, ami egyértelműen a helyi faluszervezet meglétére, működésére utal. Helyi döntéseket igazoló és hitelesítő eszközként ekkoriban már bizonnyal létezett falupecsét, ám ennek leírása, lenyomata máig nem került elő. A török kiűzése után a népesség nagyon megritkult, a teljes elnéptelenedés azonban csak a Rákócziszabadságharc alatt következett be. A császárhű rác portyázok pusztításai nyomán a lakosság elfutott, a település egészen 172 l-ig pusztán állt. Az első ismert földvári pecsét ezt követően készült, ami ekevasat és csoroszlyát ábrázolt: „T. FÖLDVÁR PECSÉTJE 1726" körirattal. Nem tudni, hogy motívumaiban mennyire volt ősi, mindazonáltal az bizonyos, hogy a későbbiekben is rendre ezek a címeralakok jelennek meg. Csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében több mint egy tucat település jelképei között fordult elő a XVIII. században az ekevas, mint a földművelésre utaló, falucímerként hazánkban rendkívül népszerű ábrázolás. Tiszaföldvár első ismert pecsétnyomója 1746ban készült. Kör alakú nyomata 2,2 cm átmérőjű, melyen a címeralakokat kettős vonal határolja, a kettő közötti felirattal. A pecséten egyik oldalon kifelé fordított élű ekevas, míg a másikon ugyancsak kifelé fordított csoroszlya található. A két motívum és az első vonal keret között egy-egy hatágú csillag van, míg alul egy Napot szimbolizáló, 9 sugarú rajzolat. A kettős vonal által határolt körirat: „TISZA FÖLDVÁR ANNO 1745". E címerképek az 1755ben készült, megmaradt pecsétnyomón is tovább éltek, ám némi módosulással. Az ekevas és a csoroszlya egyaránt élével befelé fordult. Ezek fölött 1755-ös dátum, illetve a kör felső ívén „TISZAFOLTVÁR" felirat található. Az alsó íven száraikkal keresztbe fektetett, szalaggal átkötött két rozmaringág öleli körül a rajzolatot. Noha e címer a későbbiekben is megmaradt, 1786—1793 között egy, a korábbiaktól teljesen különböző pecsétet is használtak, amely három lombos fát ábrázolt. Közülük a középső jóval a szélső kettő fölé nőtt. E kissé ovális pecsétnyomat átmérője 2—2,2 cm, kettős vonal által határolt körirata: „TISZA*FOLD*VÁR 1787". Az átmeneti váltás oka bizonnyal a helyi lakosság protestáns voltában keresendő, amely II. József 1781. évi türelmi rendelete nyomán mindinkább öntudatra ébredt, sőt ekkoriban már új templomot is épített. A három fa bizonnyal a Szentháromságot jelképezte, de az ég és föld egyfajta összekapcsolódása szimbólumaként is értelmezhették. A település 1854. évi pecsétje a korábbi ábrázolást vette át. A címerkép fő alakjai az 1755-össel egyeztek, csak a rozmaringágak (búzakalász?) kerültek feljebb, jórészt átfogva az ekevas és csoroszlya ábráját. A körirat a települést községként említi, ami talán a Habsburg-önkényuralom rendelkezéseinek következménye. A település 1875. évi díszpecsétje ezzel szinte teljesen megegyezett, csak éppen Tiszaföldvárt már városnak mondta. Újabb változást az 1901. évi miniszterelnöki rendelet hozott, amely nyomán az ország településeinek neveit és címereit is szabályozták. Tiszaföldvár is ekkor nyerte el ma is
