Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

csak Kunmadarason és Tiszaföldváron állítottak fel karhatalmi egységet. Kunmadarason a repülőtér hivatásos állományából alakult önálló szakasz, ugyanis a forradalom helyi bázisát képező honvédalakulat tisztjei ezzel akarták demonstrálni hűségüket a kommunista rendszer iránt, azért hogy állásukat megőrizzék. Tiszaföldváron viszont határozott politikai szándékkal hozták létre a karhatalmat, mivel a megye vezetői a forradalom eseményeit radikálisnak, az ellenállást pedig erősnek tartották. A 25 fős karhatalmi szakasz Litkei Lajos százados vezetésével 1956. december 15-én alakult meg, majd február elején Drávucz Lajos hivatásos honvédszázados vette át az irányítását. Egy értelmiségi, négy munkás- és húsz parasztszármazású személy öltötte magára a pufajkát. Valamennyiüket géppisztollyal fegyverezték fel, és az egységet két golyószóróval is ellátták. A földvári karhatalmisták hatásköre tíz községre terjedt ki. Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Mesterszállás, Mezőhék, Martfű, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Tiszajenő és Vezseny tartozott működési területükhöz. Öt hónap leforgása alatt, 1957 május közepéig harmincegy házkutatást foganatosítottak. Több helyen találtak fegyvert: Tiszaföldváron februárban két pisztolyt, áprilisban egy géppisztolyt foglaltak le, a fegyverrejtegetőket pedig őrizetbe vették. Hat alkalommal tartottak razziát. Összesen 55 személyt tartóztattak le vagy vettek a rendőrséggel együtt közbiztonsági őrizetbe. Az egység feloszlatása előtt, 1957. május 15-én kelt parancsnoki jelentés külön kiemeli: „Március 14-én megakadályoztuk a tiszaföldvári gimnazisták tüntetését, illetve az udvaron felsorakozó diákokat szétoszlattuk és a gimnázium egyik tanárától a néphatalom ellenes verseket és iratokat elkoboztuk. " A karhatalmisták — a megalázás eszközével élve — a ledöntésben résztvevőkkel építtették fel Martfűn és Tiszaföld váron a szovjet hősi emlékműveket.

53 A legnagyobb megpróbáltatást a testi bántalmazások sorozatossá válása jelentette, ami nemcsak a forradalomban ténylegesen szerepet játszott egyéneket, hanem mindenkit érintett, akit a pufajkások ellenségnek tartottak. Volt, akit személyes okokból vertek meg, és sor került a karhatalmisták önkényeskedését bíráló munkahelyi vezetők, párttagok bántalmazására is. A törvényen kívüli eszközökhöz folyamadó karhatalmisták olykor még a feloszlatott AVH embertelenségén is túltettek. Úgyszólván végigverték a falvakat, a forradalmi tanácsok és a munkástanácsok volt tagjait, iskolák és kollégiumok tanulóit, nem beszélve az elhurcoltakról, akiket szinte minden esetben súlyosan bántalmaztak és megaláztak. A számtalan bántalmazás néha a pufajkások feljelentéséhez és elmarasztalásához vezetett. Az egyik alkalommal tiszaföldvári pufajkások Mezőhéken a keresett személyt nem találták otthon, s erre az édesapját verték meg. Ugyanebben a községben fordult elő, hogy az egyik karhatalmista haragosát bántalmazták brutálisan, mivel „szemtelenül viselkedett".

5 Január 7-én a tiszaföldvári téglagyár irodavezető-nőjét, a gyár munkástanácsának elnökét és egyik tagját félemlítették meg. A sértettek valószínűleg feljelentették őket, mivel két nappal később Kanász Béla alezredes, a karhatalom megyei parancsnoka két tisztjével személyesen ment ki Tiszaföldvárra, hogy kivizsgálja az ügyet. Az irodavezető-nővel jegyzőkönyvet írattak alá, mely szerint nem a karhatalmisták, hanem a gyár igazgatónője bántalmazta az asszonyt. Ennek mindenesetre ellentmond, hogy január 15-én a megyei parancsnok Litkei századost, a földvári szakasz vezetőjét két másik karhatalmistával együtt azonnali hatállyal leszereltette.

37 A forradalom helyi résztvevői ellen az ügyészségi és bírósági büntetőeljárások 1957 tavaszán kezdődtek meg. Ezt megelőzően február 24-én a községi tanács és a pártbizottság vezetői összeállították azoknak a névsorát, akiket internálásra vagy rendőri felügyelet alá helyezésre javasoltak. Összesen tizenegy személyt kívántak internáltatni: Varga Jenőt, Gajdos Jánost, Kosalkó Sándort, Sz. Kávási Istvánt, Bucsi Zsigmondot, Pataki Zsigmondot, Szabó Pétert, Enyedi Józsefet, Rácz Ferencet, Fürj Józsefet és Balogh Tamást. A rendőri felügyelet alá helyezésre javasoltak listájára tizen55 JSZML XXXV. 61. fond, VIII. fondcsoport, 1957. 5. őrzési egység 56 Uo. 57 Uo.