Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Szabadművelődés a Tiszazugban
„Az ember viselkedése és magatartása" című előadása zárta, illetve egy — a gyerekek számára szervezett — filmelőadás. 38 Tanfolyamokat is szerveztek, az 1920— 1943 közötti időszakban például három ízben analfabéta tanfolyamot. A kevés alkalom azzal magyarázható, hogy a községhez külterületi rész alig tartozott, a helybeliek nagy százalékban tudtak írni-olvasni, s az analfabéták száma csak a két világháború közötti nagyobb mérvű bevándorlás révén növekedett. Ezeken a tanfolyamokon — a jelentések szerint — a vetítőgépes foglalkozások voltak a legsikeresebbek. A lakosok általános tájékozottságát a jelentéstevők azzal magyarázták, hogy a településen élők többsége gyümölcs-, szőlő- és bortermeléssel, valamint értékesítéssel foglalkozott, akik egyrészt fogékonyabbak voltak a mezőgazdasági témájú előadásokra, másrészt termékeik értékesítése révén más vidékekre is eljutottak: világlátottabbak, tapasztaltabbak voltak, mint a külterületen élő társaik. Az írni-olvasni tudás és a speciális mezőgazdasági érdeklődés jellemezte őket. A könyvek iránt is élénkebben érdeklődtek, „...úgy a népművelési könyvtarat, mint a gazdakör könyvtárát igen sokan használják ". 1945 után a kultúrház a ,, Gazdakörben " kapott helyet, ahol az 1947—48-as esztendőben egy magánkézen lévő mozi is működött. Tiszaugon a helyi „Iskolánkívüli Népművelési Bizottscig" ügyvezető elnöki beszámolója 1921 és 1943 között nem említ egyetlen, a korai népműveléshez köthető szervezetet sem. A községben már 1878-ban „ Olvasókör " alakult, és a mintájára szerveződő civil szervezetek (körök, egyesületek) együttes száma a két világháború között tizenegyre emelkedett. Jelentős volt az 1909-ben megalakult „Tűzoltó testület", amely több átszervezés után a háborúkat is átvészelte. Tagjai sikerrel szerepeltek a tűzoltóversenyeken, de rendeztek műkedvelő előadásokat, bálokat, köztük szilveszteri bálokat is. 1925-ben egy községi népkönyvtárát és kaszinóját jelentik. Mint az a két évtizedes munkát őszintén és kritikával bemutató összefoglalásból kitűnik: sajátosan helyi ismérvek is jellemzik. A beszámolóból megtudjuk, hogy a község lakossága a népművelők — előadásokban és tanfolyamokban mérhető — munkáját „...a megindulástól (1921—22-től) számítható első éveiben bizonyos idegenkedéssel fogadta [...] s a kezdetben megtartott vagy sok esetben megtartani szándékozott előadások iránt a legnagyobb közönyt mutatta... " Ennek okaként az előadások rosszul megválasztott tematikáját jelölték meg. Ugyancsak sikertelennek ítélte az összegzés a községben szervezett analfabéta tanfolyamokat, amelyeket az idősebb emberek számára szerveztek. 1934-ben hoztak csekély eredményt, amikor öt hallgató vizsgázott le sikerrel. Látszólag ez a szám a semmivel egyenlő. Ha azonban ismerjük azt a tényt, hogy az Eötvösféle iskolatörvény — különösen a református többségű Tiszazugban — az iskolakötelesek általános írni-olvasni tudását eredményezte, az. adat egyáltalán nem negatívum. Nem a népművelési munka alacsony mértékét mutatja, hanem azt, hogy a központi kezdeményezésre — szervezzenek analfabéta tanfolyamokat! — meg sem kísérelték azok beindítását. Csak azoknak az öregeknek az esetében volt rá szükség, akik a népoktatás áldásában iskolaköteles korukban még nem részesülhettek. Az 1941 -es népszámlálás során az 1168 fő hatodik életévét betöltött lakos közül mindössze 126 analfabétát írtak össze. Az alapismereteket terjesztő tanfolyamok, melyeket a „Levente" keretében tartottak, már lényegesen látogatottabbak voltak. Ezek előadói a főjegyző, a kataszteri nyilvántartó, főbíró, a községi közgyám és néhány tanító voltak az iratok szerint. Az egyesületek és a körök megszüntetésével ezeknek a szerény népművelési alkalmaknak is vége szakadt. Helyükbe a 40-es, de főleg az 50-es években műkedvelő kultúresoportok léptek népművelői igénnyel, mint például az 1947-ben megalakult „MNDSZ Nötanácsa", amely több kulturális akció és rendezvény kezdeményezője volt (gyermekek karácsonyi ajándékozására indított gyűjtés, az „Almafa virága" című színdarab bemutatása, női ének57 Uo. 137. cs 139. p. (Adattár) 58 Kunszentmártoni Híradó, 1932. április 10. (XV. évf. 15. sz.) 3. p. 59 SOÓS J. i. m. pp. 176—177.
