Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Botka János: Tiszaföldvár első patikája és első gyógyszerésze
Záró kiegészítések A feldolgozás sajátosan részletezi a tiszaföldvári gyógyszertár létrejöttének történetét. A vonatkozó adatok számbavétele, a források pontos követése és bemutatása megbízható ismereteket közvetít a kiegyezés évtizedének tiszazugi-tiszafoldvári viszonyairól, életkörülményeiről. Ezek értelmezéséhez a következő kiegészítő megjegyzések kapcsolhatók: 1. Az ismeretek rögzítésekor a Tiszazug iránt érdeklődő kutató számára közvetlenül szembetűnik e kistáj elmaradottsága, ahogyan az a megfigyelhető törekvés is, amellyel önmaga próbál helyzetén javítani. Ennek példája a földvári gyógyszertárért létrejött összefogás is. A kitartó kezdeményezések végül — 10 év után — eredményt hoztak: a Tiszazug valamit ismét ledolgozott hátrányából. Lényegében ez a szerény lépés is része volt annak az önszerveződő elmozdulásnak, amely ezúttal is elsősorban Tiszaföldvárhoz kapcsolódott, s amelyet például a piactartási jog 1865-ben történő megszerzése és az országos vásártartási privilégium elnyerése is (1863) kifejez. Természetesen ezek az eredmények a környező településeket is szolgálták, ahogyan az árutermelésre, gazdaságfejlesztésre törekvő korábbi lépések is (szarvasmarha- és juhállomány növelése, lótartás fejlesztése vagy az ún. Szükség Hombár létrehozása — 1837). Ez az irány mutatkozott meg 1846-ban is, amikor a tiszaföldvári jobbágycsaládok éltek az örökváltság adta lehetőséggel. Az sem volt véletlen, hogy 1866-ban Pusztahéken kápolnát emeltek, s hogy 1870-től Földváron új iskolák épültek. Láthatóan elkezdődött a településközpont kiformálódása, melynek helyét valójában az 1787—88-ban épült református templom jelölte ki. A kezdeti urbanizációt jelezte az első patika felállítása is „ a község piacán ". 2. A bemutatott források bepillantást engednek az önkormányzati igazgatás (község-város, vármegye) gyakorlatába, figyelemmel kísérhetjük a levelek, folyamodványok útját, a döntések előkészítését, az ügyek lezárását. Megfigyelhetők a vármegyei és a központi ügyintézés olyan lényegi mozzanatai is, amelyekhez például a szakirányú vélemények, jelentések becsatolása vagy újabb körülmény esetén a kérelmezői oldal meghallgatása, s a készült nyilatkozatok bekéretése sorolható. Természetesen ezek és a hasonló intézkedések a mindenkori döntések megalapozottságát, a szakszerűség érvényesülését segítették és mutatták. Ugyanakkor az ügyfelek, köztük az önkormányzatok érdekeinek érvényesülése leginkább a hivatalos jelentések megállapításaitól, nemegyszer a bürokratikus sémáktól függött. 3. Megfigyelhető volt az a hatósági elvárás (szemlélet) is, mely szerint a kérelmezők (személyek, közösségek) lehetőleg maguk is vállaljanak anyagi hozzájárulást annak a célnak az elérésében, amelyhez a felsőbb szervek engedélyét, támogatását kérik. A gyógyszertár létesítéséhez — mint láttuk — ingyenlakást és ingyenes földhasználatot kellett volna biztosítani. Hasonló kikötést határoztak meg az országos vásártartási jog esetében is, amikor „a vásárok szempontjából szükséges utak és hidak jó karban tartását" kellett vállalni Tiszaföldvárnak. 16 Egyébként az ilyen természetű feltételek a helyi igazgatás, az önkormányzat érdekét is szolgálták, mert öntevékenységre, a saját erők mozgósítására és az eredmények megbecsülésére ösztönöztek. így volt ez annak ellenére, hogy a döntések során a helyi kezdeményezések és lehetőségek olykor nem kaptak kellő figyelmet. 4. Nem mulasztható el annak említése, hogy a tiszaföldvári gyógyszertár kérelmezésének utolsó fázisa már az új községi törvény (1871. évi 18. tc.) előkészítésének évére esett, s hogy ez a körülmény — oldva a korábbi szemléletet — elő is segítette a kedvező döntés meghozatalát. A törvény a települések állami közigazgatás alá vételét írta elő, és a kialakult gyakorlat figyelembevételével a községi önkormányzatot egységes alapelvekre fektette, nagy- és kisközségek kategóriájába sorolva a települések ezen körét. A nagyközségek saját erejükből látták el közigazgatási feladataikat, a kisközségek csak 16 HML IV-256/1. Tiszaföldvár ir. 2486. sz. (1868. április 18-ai irat)
