Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Botka János: Tiszaföldvár első patikája és első gyógyszerésze
veszélyeztető rovaroknak. Súlyosbította mindezt a fertőző vizekből, ásott kutakból való ivóvíznyerés. A vármegyék orvosi ellátottsága az 1831. évi kolerajárványt követően is rendkívül gyér volt. A nagyobb községek, de a városok többsége is legfeljebb kirurgust, bábát, illetve borbélyt foglalkoztatott. Gyógyszertár pedig még kevesebb helyen nyílt. Tiszaföldváron 1831 -ben több mint 180 személy esett áldozatul a járványnak. A himlőjárványok következményei is súlyosak voltak, például 1837ben vagy 1853-ban. Ismét kolera pusztított 1849-ben és 1855-ben, 1858-ban pedig vérhasjárvány tört ki, 1 újra rámutatva az egészségügyi védekezés sürgős teendőire. 1730-ban Tiszaföldváron egy bába dolgozott, 1745-ben is csupán kettő. Ok voltak az egészségvédelem mindenesei, ahogyan 1833-ban is. Kirurgusról 1801—1804-ben történik említés a forrásokban, ,,rendes doktorról" pedig 1822-ben. 2 A község lakói kezdetben a szolnoki gyógyszertárat látogatták (a XVIII. század végétől), majd Törökszentmiklóson és Kunszentmártonban is nyílt patika 3 1827-ben, illetve 1834-ben. Az utóbbi város 1813-ban már állandó sebészt (kirurgust) alkalmazott, további itteni adat 1850ből a három baromorvos foglalkoztatása. 4 A földvárihoz hasonló körülmények között élt a Tiszazug többi települése is, gyakorta teljesen kiszolgáltatottan. 1831-ben pl. a zárlat alá helyezett Szelevény a „dühöngő epekórság" terjedésének megakadályozására „egy értelmes orvosért" könyörög a vármegyénél. Hiába kérte azonban a csépai nemesi tanács is a segítséget, nem küldtek Egerből sem orvost, sem gyógyszert, sem sót. Szelevény megmenekült, Csépán azonban 80 ember halálát okozta ekkor a kolera. 3 Tiszakürtön 87, Nagyréven 34, Tiszasason 47, Tiszavárkonyban 144 személy esett áldozatul. 6 Kunszentmártonban 1866-ban is nagy kolerajárvány pusztított, ahol egy járványbizottság is próbálta segíteni az orvos munkáját. 7 Ismeretes, hogy a XIX. század közepére a magyar népegészségügyben az állami ellenőrzés, valamint a lassú bővülést mutató orvosi és gyógyszerellátás következtében szerény, de érzékelhető elmozdulás következik be. Feltűnő azonban a Tiszazug magárahagyatottsága. Erre is figyelemmel kezdeményezi Tiszaföldvár egy helyi gyógyszertár létesítését. Az önkormányzati folyamodványt 1862 nyarán küldik meg Heves és Külső-Szolnok vármegye főispáni hivatalának. A jelen feldolgozás ettől a kérelmezéstől kíséri végig az első tiszazugi gyógyszertár — vagy ahogyan többször nevezik: a gyógytár — engedélyezéséhez vezető utat. S teszi ezt a Heves Megyei Levéltárban felkutatott források segítségével, 8 célul jelölve meg nemcsak a témakörrel kapcsolatos új adatok, összefüggések bemutatását, hanem a jelentősebb dokumentumok teljes ismertetését is. Ezekkel együtt törekszik rámutatni a település érdekeit mindvégig szem előtt tartó önkormányzati magatartásra, az önszerveződést és a közös célokat elősegítő lépésekre is. Az önálló gyógyszertár létesítésének engedélyezése Az egyesült vármegyék főispánja 1862. augusztus 10-én kelt levelében arra szólítja fel Szolnok megye főorvosát, hogy hivatalához küldjön véleményes jelentést arról: szükséges volna-e Tiszaföldváron egy gyógyszertár felállítása vagy annak talán Cibakházán történő 1 GULYÁS K. 2002. 164. o. 2 ZÁDORNÉ ZSOLDOS M. 2002. 229—230. o. 3 TÓTH T. 1980. 279., 770. o. 4 BOTKA J. 1990. 349. o. 5 BOTKA J. 1977. 122. o. 6 BOTKA J. 1989. 498., 73., 587., 702. o. 7 TÓTH T. 1980. 579. o. 8 Heves Megyei Levéltár (HML) IV-256/3.: 241/1871. sz. A továbbiakban ezt a levéltári anyagot már külön nem hivatkozzuk. (Összesen 37 lap.)
