Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)
báró Podmaniczkyak is fontolgatni kezdték egy tiszai híd létesítését. Végül a Földváryak voltak a gyorsabbak. Úgy tűnik ebben a cibakháziak, illetve pataki Homályossy-Tunkel Ferenc építőmester (1768 k—1840 k.) fellépése volt a meghatározó. 1824. március 13-ai keltezéssel a cibakházi tanács levélben fordult a Földváry famíliához. Ebben fájdalommal panaszolták az uralkodó marhadög, a sorozatos gyenge termés és a haszonvételek megromlása miatti sanyarú helyzetüket. Ugyanakkor jelezték, hogy a híd kapcsán ,, tudván Szolnokban lakozó kamarai Ats mester Pataki Homályossy Ferentz Urnák a nállok maga költségén leendő Tsinálására rég hajlandóságát, illendő meg keresések után... az Rajzolatját Ibersleggel (?) és az Conditiók feljegyzésével" megküldik, ami mind nekik, mind az uraságoknak komoly jövedelmet hozhatna. A levél alapján tehát úgy tűnik, hogy a Közép-Tisza vidékén ekkoriban a legismertebb építőmesternek számító, részint talán már tőkés vállalkozónak tekinthető (1817-ben nemességet szerző) Homályossy korán felismerte a cibakházi hídban rejlő lehetőségeket. Ez nem véletlen, hiszen többször közreműködött a szolnoki Tisza-híd javításában, átépítésében, sőt 1806-ban Rábl Károllyal a kunszentmártoni híd felépítésében is. A jelek szerint komoly, gyorsan mozgatható tőkével is rendelkezett. Gyaníthatóan azt az ajánlatot tette, hogy a felépítést követően tizenkét évig kedvezményes összegért, évi 300 ft-ért bérli a híd működtetését. A birtokosok a jelek szerint jórészt elfogadták az építőmester feltételeit, aki egyébként 45 534 ft. 57 1/4 kr-ra becsülte költségvetésében a kiadásokat. A cibakiak leveléhez mellékelt, szépen kivitelezett terv huszonhárom alátámasztással elkészített építményt ábrázolt, ami magas vízállás mellett is biztosíthatta az átkelést. A tartópillérek öt merőlegesen levert cölöpből álltak, amelyeket a két végükön kétkét ferde gerenda erősített. A hídhoz vezető töltések oldalait a hídfőknél palánkolás védte. 16 Homályossy a kisszámú adatok szerint 1826-ban kezdte a híd építését, amely 1827-re elkészült, és annak üzemeltetését az 1824. április 26-ai szerződés alapján (egészen 1840. május 7-ig) árendába vette. Ugyanakkor a híd mellett a rév továbbra is működött. Elgondolkodtató, hogy ezekben az években a cibakházi uradalomban az építkezésekkel rendre Homályossyt bízták meg, ami szintén komoly kapcsolatokat feltételez. A hídnak 1829-ben a vámtarifáit is ismerjük. Egy „gyalog ember" után 1 kr-t, terhes szekérnél 28, félterhesnél 16, üresnél 10 kr-t kellett fizetni. Az ökröket 5, a teheneket és lovakat 4, a hízott sertéseket 2,5, a sertéseket 1, a rúgott borjút 2, a juhot és a kecskét 1,5 kr-ral vámolták el. 17 A cibakházi átkelőhely jelentőségét a hídépítésjócskán megnövelte. A korábban vetélytársnak tűnő környező tiszai révek olyan mértékű lépéshátrányba kerültek, amelyet nem tudtak behozni. Az előnyökből Cibakháza község is profitált, amely 1832. november 16-án I. Ferenc királytól mezővárosi kiváltságot kapott. Rövid időre úgy tűnt, hogy Cibakháza mezővárosa nemcsak a Tiszazug centrumává válik, hanem Tiszatoldvárt és Kunszentmártont is megelőzheti. A Földváryak 1831/32. évi számadásai szerint a híd, illetve a komp árendája egyaránt 400—400 ft. volt, ami a Homályossy-féle szerződés nyomán biztosított „kedvezményes" összegnek tekinthető, s nem a valós forgalmon és bevételen alapult. 1833/34-ben ezt az összeget csak hídárendaként említették. 18 A híd forgalmával mindazonáltal problémák voltak. Homályossy 1833-ban levélben fordult a Földváry famíliához, melyben jelezte, hogy csökken a jövedelem, mivel Martfű, Inoka és Szolnok elviszi a hasznot. Ezt azzal magyarázta, hogy a szarvasi utat nem megfelelően javították ki, és ezért még a gyulaiak sem erre 16 Uo. XIII.2.a. Családülési jegyzökönyvek. 2. Iratok. Acta Concursus Generalis. 1823—1825. (17. rakt. egys.); Uo. XIII.2.b. Jogbiztosító iratok, osztályok és örökösödési perek. 2. Birtok iratok. Cibakháza. 1780—1836. Révjövedelmek lajstroma. (30. rakt. egys.) 17 Uo. XIII.2.b. Jogbiztosító iratok, osztályok és örökösödési perek. 2. Birtok iratok. Cibakháza. 1780—1836. Révjövedelmek lajstroma. (30. rakt. egys.); SZIKSZAI Mihály: Az első állandó átkelőhely a Tiszazugban. Cibaki Hírek, 1996. május; BAGI Gábor—SZURMAI Zoltán: Cibakháza. Bp., 2001. 48. p.; SZIKSZAI M. i. m. 66. p. 18 PML. A Foldván nemzetség közbirtokossági levéltára iratai. XIII.2.d. Birtokszámadások. Közfundus számadások. (53. rakt. egys.)
