Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Cseh Géza: Az 1956-os forradalom eseményei Tiszaföldváron a levéltári iratok tükrében

verzetének kiegészítésére. A november 4-én megkezdődött szovjet támadás mégsem váltott ki fegyveres ellenállást a községben. Néhányan ugyan fegyvert követeltek a rendőrségtől, ám belátva az esetleges harc reménytelenségét november 5-én Varga Jenő, majd a polgárőrök is leadták korábban kiosztott fegyvereiket a rendőrőrsön.

47 Megtorlás és restauráció Bár fegyverhasználatra sem a forradalom alatt, sem később nem került sor, az ellenállás számos más formája megnyilvánult Tiszaföldváron. A községi tanács végrehajtó bizottsága november 7-én újra megkezdte működését, ám a forradalmi tanács alkalomszerűen ugyan, de egészen a hónap végéig ülésezett. Összesen háromszor gyűltek össze, s az utoljára, november 24-én tartott ülés jegyzőkönyve megtalálható a levéltárban.

48 Varga Jenő november 2-án átadta az irányítást helyettesének, és valószínűleg személyes ügyei rendezése céljából rövid időre elutazott. Mivel tisztségét visszatérése után sem foglalta el, ezután Szabó Péter, a forradalmi tanács elnökhelyettese vezette le az üléseket. A november 24-ei ülésen a községi tanács végrehajtó bizottsága és a községi forradalmi tanács tevékenységének összehangolását, az árdrágítások megakadályozását, az iparengedélyek kiadásának és a még ekkor is aktuális budapesti élelmiszerszállítások ügyét tárgyalták meg. Ugyanis a tiszaföldvári lakosok nagyobb mennyiségű bort adtak össze a fővárosi lakosság megsegítésére, melynek vételárát élelmiszerek vásárlására kívánta a forradalmi tanács fordítani, mivel élelmiszerre Budapesten sokkal nagyobb szükség volt. Szabó Péter az 1957 januárjában készült utólagos jelentés szerint állítólag a forradalmi tanács utolsó ülésén kijelentette, hogy a Kádár-kormányt nem ismeri el, ennek azonban nincs nyoma a fennmaradt jegyzőkönyvben.

44 A karhatalom november végén megyeszerte megkezdődött módszeres akciói lehetetlenné tették a forradalmi szervek további működését. Azokon a településeken, ahol a forradalmi tanácsok még ezután is üléseztek, a pufajkások lakásukról elhurcolták és súlyosan bántalmazták vezetőiket, tagjaikat. Az ellenállás leghatásosabb formájának az egész országra kiterjedő sztrájkmozgalom számított. A sztrájkokat a forradalom alatt létrejött munkástanácsok szervezték, s ezek nemcsak az ipari üzemekben, hanem a téeszekben, különböző intézményekben és az iskolákban is megalakultak. Tiszaföldváron Csitári Mária, D. Nagy István és Sinkó Mihály vezetésével a téglagyár munkásai csatlakoztak az országos sztrájkfelhíváshoz, de néhány napig az FMSZ boltjai is zárva maradtak. A gimnáziumban sem indult meg a tanítás, s a diákok felírták a táblára: „Mindenki menjen haza, sztrájkolunk!". Ebben a tanárok sem akadályozták meg őket, sőt Pataki Zsigmond, a gimnázium munkástanácsának elnöke állítólag maga szólította fel sztrájkra a tanulókat. Amikor a tanítás mégis megkezdődött, Balogh László magyaróráin diákjai előtt felolvasta forradalmi indíttatású verseit.

30 A forradalom leverésébe talán a gimnázium tanulói törődtek bele a legnehezebben. Éjszakánként részben maguk által készített, részben máshonnan szerzett röpcédulákat szórtak szét az utcán és ragasztottak ki a házak falára, a kerítésekre, amelyeken a Nagy Imrekormány visszaállítását követelték, és a Kádár-kormányt támadták. Egyidejűleg a martfűi cipőgyár munkásai is terjesztették sztrájkra szólító felhívásaikat. December 19-én legalább 1500 röplappal árasztották el a községet, rajta „Éljen Nagy Imre, le Kádárral" felirattal. A községi rendőrök utoljára március 15-e előtt találtak nagyobb mennyiségű MUK (Márciusban újra kezdjük) röpcédulát Tiszaföldváron. A 47 Uo. 48 JSZML XXV. 9. a. B. 887/1957. 49 Uo. 50 Emlékeztető