Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága

collis) a szikesek jobb talaj adottságú részein fordul elő. Ezzel szemben a szörösszárnyú fémfutóra (Harpalus aeneus) inkább a vakszikes, kietlen területeken számíthatunk. Ez utóbbi faj igen elterjedt. A tengerpartoktól egészen a magashegyi legelőkig és az erdei tisztásokig viszonylag gyakori futóbogárnak számít. Érdekessége, hogy az Alföldön szinte kizárólag a szikes pusztákon fordul elő jelentősebb egyedszámmal, gyakran olyan ritka sziki fajok társaságában, mint a széki fémfutó (Harpalus saxicola). További jellegzetes futóbogár a genus legkisebb faja, a csupán 5—6 mm-es apró fémfutó (Harpalus pygmaeus). A Kárpát-medencében igen ritka fekete sziki parányfutó (Microlestes croticalis escorialensis) nemrég előkerült a Tiszaug melletti Körtvélyes-legelőről, és ez egyben a kevés hazai előfordulásainak egyike. A íütóbogarakhoz hasonló megjelenésű fürge szemétbogár (Cypticus quisquilius) a forró napon is futkározik, és gyakran láthatjuk a kopár, vakszikes területeken. Koromfekete színezetének megfelelően a gyászbogarak közé tartozik, de a felületes megfigyelő akár valamilyen futóbogárnak is gondolhatja. A növényevő bogarak közül a gyepi gyaloglevelész (Timarcha goettingensis) kerekded, feketéskék imágóit ősszel rendszeresen megfigyelhetjük a dúsabb növényzetű területrészeken. A röpképtelen, lomha bogarak döglöttnek tettetik magukat, ha veszélyt éreznek, és az ízületeiken vörös, keserű ízű cseppecskéket választanak ki. Ez utóbbi nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy elvegye a támadó étvágyát. Az ormányosbogarak jellemző sziki faja a szürke répabarkó (Pseudocleonus einer eus), amely nevével ellentétben csak kivételes esetekben jelentkezik cukorrépa-ültetvényeken. Amint sokfelé az országban, úgy a Tisza mentén is, nagy területeket alakítottak át rizsföldekké a múlt század második felében, de sok halastó ugyancsak a szikes puszták rovására létesült. Az utóbbi évtized során, a józan ész számára felfoghatatlan okokból, jelentős részeken szántották fel ezeket az ökológiai szempontból igen értékes, egyébként pedig terméketlen területeket. Ez a káros folyamat szerencsére a Tiszazugban kisebb méreteket öltött, mint pl. a Jászságban. Az 1990-es évek végén és a 2005—2006 közötti időszakban a szikes puszták mélyebb fekvésű részei akár több évre víz alá kerültek. A 2000-ben és 2001 -ben végzett felmérések a bogárfauna jelentős elszegényedését mutatták ki. Ennek az az oka, hogy a több évig tartó szokatlan vízbőség a szikes puszták tipikus meleg- és szárazságkedvelő bogárfajait visszaszorította. Az időjárás 2000-től hirtelen szélsőségesen szárazra fordult, a területen addig elterjedt nedvességkedvelö fajok eltűntek, így egy időre a biodiverzitás erőteljesen lecsökkent. Ecsetpázsitos rétek Az ecsetpázsitos rétek a folyók hullámterében és a gátakon kívüli ártér mélyebben fekvő, jó vízellátottságú területein egyaránt megtalálhatók. Elsősorban kaszálórétként hasznosítják őket. Ezeken a réteken a meghatározó és legfontosabb társulásalkotó fűfaj az ecsetpázsit (A lopecurus pratensis). A rétek nedvességi viszonyai, és ennek megfelelően a növénytársulások dinamikus változásai hatást gyakorolnak az itt élő bogáregyüttesekre. E területeken is a futóbogarak vannak jelen a legnagyobb fajszámmal. Nedves években a mélyebb fekvésű tocsogós, zsombékos helyeken számos mocsári faj is megjelenik, amelyek aztán a nyári kiszáradással gyorsan eltűnnek. Több olyan futóbogárfaj van, amelyek tipikus élőhelyei éppen a mérsékelten nedves ecsetpázsitos rétek. Ezeket a fajokat egyéb helyeken hiába keresnénk, és kárpát-medencei elterjedési területük is túlnyomó részben a Tisza völgyére esik. Ilyen tipikus réti — pontusi elterjedésű — faj a keleti rezes fém futó (Harpalus cupreus fastuosus). Az egyik legnagyobb méretű, akár 14 mm-t is elérő, szép fémfutó fajunk. Teste rezes vagy fémeszöld, lábai pedig sárgásvörösek. Magyarországon kevés helyről mutatták ki. A Dunántúlról valószínűleg hiányzik, illetve rendkívül ritka, és a Kiskunságban is csak igen szórványosan fordul elő. A Tiszántúli ecsetpázsitos rétek és nedves szikes puszták egyik tipikus futóbogara. Az ecsetpázsitos rétekre még inkább jellemzőek az olyan futóbogarak, amelyek imágói a szaporodási időszakban ennek a fűfélének a kalászain táplálkoznak. Az ilyen fajok közül mindenekelőtt a piroslábú (vagy tiszántúli) közfutót